A VÁROSLIGETI VURSTLI TÖRTÉNETE - IV. felvonás: Új helyen, újult erővel

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

A városi tanács 1907. októberi döntése értelmében a hatóság az új vurstliban 28 mutatványos helyet alakított ki.

A Hincz család azon kevés mutatványosok közé tartozott, akik megtarthatták régi helyüket ott, ahol az új Artézi fürdő – a későbbi Széchenyi Gyógyfürdő - építésének nem voltak útjában, azaz közvetlenül a mai Állatkerti körút mellett. A tanács határozata szerint azonban továbbra is közösködniük kellett Láng Ferenc „ponny körkocsikázó” üzletével. Ez utóbbi nem volt más, mint lovak hajtotta körhinta. Bár ekkoriban a körhintákat már elektromos áram hajtotta, Láng valamiért ragaszkodott a „póni hajtáshoz”. Lett is baja ebből. 1908 októberében felháborodott hangú olvasó levelet közölt a Budapesti Hírlap: a levél írója szerint „ez valóságos állatkínzás! Reggeltől késő estig futnak körül ezek a szegény állatok. Ha a tízperces körforgás eltelt, lihegve állanak meg …. Ha valamelyik már nem bírja és lépést akar menni, ott van köztük egy siheder, a ki szeles bőrszíjjal végig húz rajta.” Láng válaszában tiltakozott a hazug állítások ellen: „a lovakat csak délután három és négy óra között fogják be s három­négy percnyi mérsékelt ügetés után legalább öt percig pihentetik őket, miről bárki könnyen meggyőződést szerezhet. A lovak a legjobb állapotban vannak.”  

Hincz és Láng közös épülete (forrás: Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely.
A képet Vígh András restaurálta)

Szintén az út mellett kapott helyet Helfgott Samu és özv. Bienenfeldné fotóműterme, aki folytatva régebbi tevékenységét, mozgófénykép üzlet működtetésére is kapott engedélyt, akárcsak a régi mutatványosnak számító Fisch Ferenc, a szintén „régi motoros” céllövöldés özv. Peskovits Andrásné, valamint Radanovits és Laufer kávéháza mellet Kőnig József dohánytőzsdéje. 

A vurstliban három körhinta is működött.  A vurstli főutcája elején, baloldalon építette fel az agglegény Schäftner Károly szecessziós stílusú körhintáját, mögötte kis egyszobás lakásával. A körhinta – lakóépület nélkül - még ma is áll és működik. Ő még egy „erőmérőgép” üzemeltetésére is kapott engedélyt. Szemben Schäftner körhintájával, az utca túlsó oldalán állt Klupáty Tódor körhintája, aki Kreinz Károly vejeként, Kreinz unokájával, Dornizs Irénnel üzemeltette a „körforgót.”  Számára Paprika Jancsi színház működtetését is engedélyezte a tanács. Kicsit beljebb, baloldalon állt Kühn Antal körhintája, akinek halálát követően ezt a parcellát Gerencsér Ferenc vette bérbe, és aki 1926-tól óriási hazai és külföldi sikerek mellett itt üzemeltette a Liliputi Színházat. 
Céllövöldéből is több volt, a vállalkozó kedvű lövészek akár Peskovits Andrásné, akár Pöltl Károly lövöldéjében is próbára tehették ügyességüket. Pöltl a vurstli Hermina úti oldalán hajóhinta üzemeltetését is tervbe vette.  

A Vurstli 1908-as helyszínrajza (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

Felépült a Fényes család új Plasztikonja, emeletén a bonctani múzeummal, melyet gyerekeknek szigorúan tilos volt látogatni. Ugyanebben az épületben működött a szintén az ő tulajdonukban lévő Fortuna mozgó is. Eleinte a Fortuna nyáron naponta játszott, rendszerint zsúfolt nézőtérrel, télen csak szombaton, vasárnap és ünnepnap. A némafilmek korában 16 tagú zenekar muzsikált a vetítések ideje alatt. 1942-ig működött.

A Plasztikon afféle világújságként üzemelt, hiszen folyamatosan jelentek meg benne új viaszfigurák, mintegy leképezve a bel és külpolitikai élet eseményeit. Voltak itt politikusok, királyok, de itt láthatta a közönség a legújabb szörnyű bűncselekmények áldozatait, tetteseit. Később Fényes Gyula menedzselésében hivatásos éhezők több napos, sőt több hetes verseny-szerű koplalásának is helyet biztosított a Plasztikon. 

A Fényes család Plasztikonja és Bonctani Múzeuma, benne a Fortuna mozival

De volt itt szatócsbolt, dohánytőzsde, cukrászda, és itt volt a Vurstli kedvencének, mindenki „Pali bácsijának”, Rosenthal Pálnak a kávéháza is. Pali bácsi majd 40 évig szolgálta a mutatványosokat, mindenki ismerte, szerette, mindenkit tegezett. Lelkileg nem tudta feldolgozni, hogy 1925-ben megvonták italmérési engedélyét, 72 éves korában öngyilkos lett. Nem sokkal Pali bácsi halála után ezen a helyen nyitotta meg „Kék Hordó” nevű gyorsan népszerűvé váló vendéglőjét Fényes György, a későbbi cirkuszigazgató.

 A vurstli főutcájának végén, mintegy azt lezárva állt Barocaldi új cirkuszépülete, amely később a Czája Néparéna, Jancsi aréna, Néparéna vagy a Kis Cirkusz nevet viselte. Barokaldi igazi régi vágású direktor volt, személyes kapcsolatot ápolt a publikummal, még 80 évesen is kijárt a Ligetbe és maga szedte a belépődíjat. 1915–ben bekövetkezett halála után egy ideig fia, György vezette az intézményt, majd Schmitt Mihály lett a Néparéna új tulajdonosa, végül őt rövid ideig a később a nagycirkuszt igazgató Fényes György követte. Nyaranta szórakoztató előadásokat szerveztek, amelyekben artista számok, varieté elemek és bohócprodukciók váltották egymást. Itt lépett fel először Sándor Stefi, az első énekes bohócnő. Látványos, ízléses, ugyanakkor a nézők számára olcsón hozzáférhető produkciók voltak láthatók naponta négy, vasárnap és ünnepnap hat előadásban. A cirkusz 1941-ig üzemelt, utána lebontották.

Barocaldi Cirkusz

És itt, a Vurstliban volt látható Feszty Árpád Magyarok bejövetele c. körképe is. A Feszty körkép az 1896-os ezredéves kiállítás idején és még utána is egy ideig a mai Szépművészeti Múzeum helyén álló rotundában volt látható. A múzeum felépítése miatt új helyet kellett számára keresni. Így került a Mutatványos telep 15-ös parcellájára. 

Feszty körkép épülete a Vurstliban

A körképet "üzemeltető" Magyarok Bejövetele Rt. alapszabálya szerint a vállalat célja a körkép "felállítása és jövedelmeztetése, esetleg más rokonvállalatok létesítése." Ilyen rokonvállalat volt az épület kihasználatlan alagsorában működő színház, mely 1914-15-ben Szabad Színház, majd Magyar Színház, később Jókai Színkör, végül 1949-ig Jókai Színház néven működött. Eleinte mozgókép üzemet is üzemeltettek. 1917 januárjában a Pesti Hírlap "Veszélyes mozi" c. rövid írásában arról számolt be, hogy "a Városligetben a Feszty-körkép épületében Feszty-mozgó című mozi és kabaré működik. Ebben a kabaréban ..... a nézőteret egy szénkályhával fűtik. Tegnap a kályhafűtés következtében széngáz képződött, amely a nézőtéren elterjedt és a nézők közül többen rosszul lettek." 

Nem messze a körkép épületétől, az utca másik oldalára települt a bajor Meinhardt család barlangvasútja is, melynek otthont adó épület emeletén kialakított lakásban lakott a tulajdonos és családja. Meinhardt később Ős-Budavára (egy ideig Amerikai Park ) és a Hermina út túloldalán lévő parcellák felvásárlása után megnyitotta az Angol Parkot. 

Még egy kitérő – megjelenik egy újabb konkurens: az  Angol Park

A Bajorországból Pestre települt Meinhard família a Friedmann Adolftól megvásárolt telken, az Amerikai Park alapjain építette fel szórakoztató komplexumát. A hatalmas területen egymás után nyitották meg színvonalas, fejlett technikával felszerelt szórakoztató látványosságaikat, egyebek között a a siklót és az elvarázsolt kastélyt. Meinhardék a vállalkozást főleg a középosztály szórakozási igényeihez szabták, így az Angol Parkban több kiváló étterem, varietészínpad, söröző (Alpesi Falu), lokál is működött. Rövid időn belül a Park már tele volt izgalmas attrakciókkal: itt lehetett először görkorcsolyázni, a kelet hangulatát varázsolta az emberek elé az egyiptomi falu, és később működött itt ródlipálya is. 

Családi repülés az Angolparkban (a fotó Simonyi Gábor ajándéka)

Aztán a látogatottság fokozatosan visszaesett, később a gazdasági válság hatására tömegek hagyták el a Városligetet, ami mind a Vurstli, mind az Angol Park számára jelentős bevételkiesést okozott. Közben Dragon Ervin tervei alapján elkészült az új Hullámvasút (egy időben Amerikai Vasútnak hívták), mely – igaz működésképtelen romként – még ma is áll.

A tulajdonosok az előremenekülés útját választották, a gazdasági nehézségek ellenére folyamatosan fejlesztették a szórakoztató kombinátot. A pénzszűke mellett azonban a konkurenciával is rendre meggyűlt a bajuk Meinhardéknak. 1934 –ben pl. létre kívánták hozni a „Magyar Falu” nevű attrakciót, ahol népviseletbe öltözött mezőkövesdiek mutattak volna be látványos produkciókat. Az elgondolás a hivatásos artisták és színészek egyesületei tiltakozásán bukott meg, akik elérték a Belügyminiszternél, hogy a produkciót tiltsák be. Azzal érveltek, hogy „hívatlan konkurenciát kapnának a karakán matyólegények és matyólányok személyében.”  Még ebben az évben hasonlóan járt a „Néger bár” ötlet is, pedig már egy hivatásos színes bőrű táncost is szerződtettek. 1938 –ban rövid ideig még volt egy felívelő szakasza a mulatónak, ekkor ünnepelte ugyanis a Vurstli fennállásának 100. évfordulóját (erről részletesen még szó lesz). A centenáriumra az Angol Parkba is sokan látogattak ki, a július 13-i nagy, több képből álló karneváli revünek többek között a barlangvasút, a dodgem és a ringlispil is része volt. A csőd felé sodródástól azonban ez az epizód már nem tudta megmenteni a szórakozóhelyet. Az Angol Park megnyitása újabb konkurenciát jelentett a Vurstlinak. Tartva a kéretlen versenytársaktól, a mutatványosok elérték, hogy a tanács az Angol Park működési engedélyének megadásakor kikötötte, hogy „a mulató területén, a mutatványos telepen fennálló mutatványos üzletekkel azonos vagy azokhoz hasonló üzleteket csakis abban az esetben szabad létesíteni, … amennyiben a mulató tulajdonosa, vagy mindenkori üzemeltetője előzetesen külön engedélyt nyer.”  A mutatványosok félelme nem volt alaptalan, az Angol Park megjelenése nem kis  kereslet és bevétel visszaeséssel járt. (Az Angol Park részletes története Perczel Olivér főlevéltáros írta meg. Remek tanulmánya itt olvasható) 

Viharos évek
Az új helyen – annak ellenére, hogy voltak kisebb-nagyobb civakodások az Angol Parkkal - egy ideig minden szépen működött, a mutatványosok a konkurencia ellenére és közönség változó érdeklődése mellett, ha nem is főúri módon, de megéltek. 

Hadirokkan katonák a Vurstliban (forrás: OSZK)

És akkor kitört az első világháború. Az első egy-két hónapra jellemző euforikus hangulat a Vurstliban is érezhető volt, szólt a Kossuth nóta és a Rákóczi induló, a bábszínházban Vitéz László legyőzte a szerb királyt. Aztán villámgyorsan minden rosszra fordult. Egyrészt az alkalmazottak jelentős részét besorozták, másrészt hasonló okok miatt elmaradtak a látogatók. Később nagyjából visszatért a háború előtti forgalom. Érthető módón nagyságrendekkel megnőtt a katona látogatók száma, ők szabadságuk alatt jelentős számban látogatták a Vurstlit. Az Ezerjó étterem tulajdonosának, Mart Károlynak három fia és két veje is a fronton harcolt. Ő különösen szívén viselte a szabadságos katonák életét. 1915 karácsonyán felajánlotta nekik az Ezerjó étterem helyiségeit és nagy karácsonyi ünnepséget szervezett számukra. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért csinálta, csak ennyit felelt: „Kötelesség  . . Csekélység az egész”.

S miközben az újságok arról számoltak be, hogy a háború miatt elmarad a nizzai és a müncheni karnevál, az Auguszta-alap a Nemzet Háza országos rokkantalap javára 1915 „augusztus első szombatján a Városliget összes mutatványos helyein, színházaiban, cirkuszaiban, körhintáin és egyéb mulató helyein nagy nyári karnevált” rendezett. A nagyszabású esemény főszereplői a kor vezető színészei, írók és költők  voltak, akik erre az alkalomra beálltak a vurstli mutatványosaihoz hintáslegénynek, kikiáltónak, céllövöldésnek, bábosnak, énekesnek, táncosnak, artistának. Góth Sándor, a zseniális színész, rendező és műfordító lóidomító produkciót mutatott be, Karinthy Frigyes a Barlangvasút kikiáltója volt, ahol a mesefigurák között „az Opera és más színházak nagy táncosnői és hírneves művésznői, köztük Márkus Emília lejtettek táncot”, Küry Klára verklizett és énekelt, de szerephez jutott itt Somlay Artúr, Vidor Ferike és Szőke Szakáll mellett még számtalan más művész is. 

A mulatság díszelnökei özv. gróf Károlyi Istvánné és báró Jósika Samuné voltak, fővédnökséget maga Auguszta királyi herceg asszony vállalta. 

Karinthy Frigyes, mint a Barlangvasút kikiáltója

Erre az alkalomra a vurstli területét lekerítették, ahova a belépő negyven fillérbe került. A rendezvényt óriási érdeklődés kísérte, a belépő díjakból 11.280 koronát sikerült a rokkantalap számlájára befizetni.

A Vurstliban a háborúnak volt egy egyedülálló, egyben igen tiszteletre méltó „terméke”, a leveles néni , „aki anzixot, levélpapírt árul és ha kell, meg is írja a frontra, hogy: kedves egy párom, ezen levelem jó egésségben találjon és hű vagyok reggel este, mint a galamb, ki ez papírra van festve, a háborút a nyavalya törje ki, imádkozom, hogy belőlle gyereki.”

Lányok a leveles néninél (forrás: Új Idők, 1918.)

A mutatványosok épp kiheverték volna a háború következményeit, mikor 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A tanácskormány a „proletárokon élősködő” mutatványosok terület-bérleti díját villám gyorsan sokszorosára emelte. Tovább nehezítette a mutatványosok helyzetét, hogy közbiztonság területén (is) teljes volt a káosz, a Vurstliban napirenden voltak rongálások, esztelen pusztítások. Ennek ellenére az emberek imádták a most már „szabad” vurstlit. „Gondtalan, friss a liget, az ember újra születik a sok vidámság, a sok drága, egyszerű és kedves ember között. Érzi, hogy milyen szép az élet, érzi, hogy a mulatság mindenkinek szól és érzi, hogy igazán egyenlők vagyunk. Kritikátlan szeretettel mulat a közönség.” – számolt be a látottakról a Színházi Élet áprilisban. 

Párbeszéd a körhintában:
- Mért tartja oly magasan az orrát ez az angyal?
- Ez még burzsuj angyal kérem, majd leszokik róla.

A tanácshatalom mindentől és mindenkitől függetlenül célul tűzte ki a Vurstli teljes megreformálását. Ennek érdekében megindult „a városligeti mutatványos telep művészi átalakításának munkája. A tervezéssel és művészi berendezéssel Pólya Tibor, Herquelt Rezső és Herman Lipót művész elvtársak volnának megbízandók.” A munka ellenértékeként a fejenkénti 2000 korona előleget a művészek fel is vettek, lázasan dolgoztak, helyszíneltek, terveket készítettek. A megvalósításra azonban nem volt pénz, ráadásul a Tanácsköztársaság augusztusi bukása miatt idő sem maradt. 

A szomszédos Angol Parkot a tanácskormány államosította, igazgatónak meghagyták a tulajdonost, ám fölé helyeztek egy megbízható elvtársat, bizonyos Cukkermandel Miksát. Új nevet is lett, ettől kezdve Népparknak hívták. „Mindent a gyerekekért” jelszó jegyében július 1-én megnyílt a Munkások Gyermekszínháza nyári helyisége. Mellette játszótér épült (ez volt a főváros első játszótere), ahol a keddenkénti fél négyes előadások után majd 700 gyerek ingyen uzsonnázhatott. Júliusra felépült egy 200 személyes bábszínház, melynek berendezését Körmendi Frimm Jenő szobrászművész és Blattner Géza festő, grafikus bábművész tervezte. Ez volt a Proletárgyerekek Bábszínháza, melyben Balázs Béla a Halász és a Hold ezüstje c. mesejátéka mellett egy báboperát is bemutattak (Ábrahám Pál-Mohácsi Jenő: Etelka szíve), de láthattak itt a gyerekek kínai árnyjátékot, illetve az ősember életét bemutató bábjátékot is. Teltház mellett naponta több előadást tartottak gyerekeknek, felnőttek egyaránt. A Népparkban is cél volt a teljes átalakítás, de a megvalósításra itt sem jutott elég pénz és a már említett ok miatt elég idő sem maradt.

A Tanácsköztársaság bukása után nehezen indult újra az élet. A megemelt bérleti díjak miatt a mutatványosok kénytelenek voltak árat emelni, ám a háborús évek után nem igen volt fizetőképes kereslet. Az emberek kijártak ugyan a Vurstliba, de inkább csak nézelődtek, pénzt nem költöttek, mert az nem igazán volt nekik. Kivételt az ünnepnapok jelentettek: húsvétkor, Szent István napon hullámzott a tömeg, aztán megint jöttek a szürke hétköznapok. Hiába voltak az új látványosságok, új játékok, az üzlet pangott.

-----

I. felvonás: Így kezdődött
II. felvonás: Élet a Tűzijátéktéren
III. felvonás: A Vurstli aranykora
IV. felvonás: Új helyen újult erővel
V. felvonás: A hanyatló Vurstli
VI. felvonás: A Vurstli vége