KREINZ KÁROLY, az egyik legrégibb városligeti körhintás és családja

 A cikk az ADT segítségével készült

A vurstli világában kicsit is járatosak számára ismerősen cseng Kreinz Károly és Klupáty Tódor neve. Mindketten körhintások voltak. Ám Dornizs Irént nagy valószínűséggel ők sem ismerik. Pedig egy családról van szó: a vurstli egyik alapító körhintásáról, vejéről és unokájáról.

A dinasztia alapítója, a család legidősebb tagja, Kreinz Károly 1837-ben született. Első körhintáját 1872-ben állította fel a Városligetben, a mai Dózsa György út és Ajtósi Dürer sor sarkán. A különös szerkezetnek ekkoriban még igazi magyar neve sem volt, németül „ringelspiel”-nek hívták, faluhelyen ördöglónak, bolondmalomnak vagy ördögmotollának nevezték.  A korabeli leírások szerint Kreinz fából készült biciklis körhintája a nők körében nem volt túl népszerű, mert a beolajozott kerekek időnként összekenték a hölgyek hosszú szoknyáját. Eleinte ló, később markos legények mozgatták a hintát – állítólag egy napi munkáért egy hordó sör volt a fizetség. Amikor a mutatványosoknak a Tűzijáték térre (kb. ahol ma a Bethesda utcával szemközti kutyafuttató van) kellett költözniük, Kreinz átalakította körhintáját, ezután már nem biciklin, hanem a sokkal népszerűbb faragott lovakon ülve élvezhette a közönség a forgócska okozta szédületet. 

Az 1885-ös Országo Általános Kiállítás miatt a mutatványosoknak a Tűzijáték térről is tovább kellett költözniük, a városi tanács a mai Széchenyi Fürdő helyét jelölt ki számukra. Itt már gázmotor hajtotta Kreinz körhintáját.

1901-ben, 64 évesen hosszas betegeskedés után Kreinz Károly elhunyt. A mutatványos téren ravatalozták fel, ahol koporsója előtt lerótta kegyeletét a Városliget valamennyi mutatványosa. Ezután lánya, Kreinz Mária vette át az üzlet vezetését.

Kreinz Mária 1869-ben született Budapesten. Fiatalon ment férjhez Dornizs Jakabhoz, a házasságból két gyermeke született: Irén 1882-ben és Miklós 1887-ben. Férje halálát követően 1898-ban ismét megházasodott, feleségül ment az akkor 26 éves Klupáty Tódor asztalossegédhez (Kreinz Mária házassági tanúja Pöltl Károly, a vurstli híres céllövöldése volt). Klupáty 1905-ben örökbe fogadta felesége előző házasságából származó két gyerekét. 1908-ban, amikor a mutatványosok egy részének ismét költözniük kellett, Klupáty és felesége megkapták az új mutatványos tér 27-es parcelláját – éppen szemben Schäftner Károly körhintájával -, ahol körhintájuk mellé egy 3 szobás kis házat is felépítettek. 

Szemben a Vurstli fő utcája, balra Schäftner Károly (még ma is látható és működő) körhintája, jobbra a Klupáty-féle körhinta épülete

A körhinta üzemeltetése mellett Klupátyék „Paprika Jancsi színház” működtetésére is kértek és kaptak engedélyt. Ennek felépítéséhez hozzá sem kezdtek, ellenben egy évvel később kérték, hogy a Paprika Jancsi színház helyett „egy boxoló embert ábrázoló erő –illetve ügyességmérő gépet állíthassanak fel és tarthassanak üzembe”. Kérésükre a Tanács rábólintott. Ez a mutatvány nem hozta a kívánt és elvárt bevételt, ezért 1911-ben a boxoló ember helyett egy „mozgó. hintázó padlóból és ezt magába foglaló fészerből álló Cake Walk című mutatványos üzemet” kívántak berendezni. 

Bár a mutatványos üzemek Klupáty nevén futott, ő maga a napi üzleti ügyekbe nem igazán bonyolódott bele, azok intézését feleségére hagyta. Viszont élénk társadalmi életet élt: tagja volt a VI. kerületi Demokrata Kör választmányának, a Kültelki Polgárok Egyesületének, 1908-ban esküdtnek választották, illetve rendszeres szervezője volt a Hermminamezői Egyházközség által rendezett búcsúknak, kerti ünnepélyeknek. 1928-ban elnöke lett a Magyar Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesületének. Felesége 1928-ban bekövetkezett halálát követően azonban már aktívabban részt vett a mutatványos ügyek intézésében, de a munka dandárját örökbefogadott lánya, Dornizs Irén végezte.

Békebeli Vurstli. Jobbra a Klupáty-féle körhinta

Klupáty 1938-ban szívroham következtében elhunyt. Ettől kezdve Dornizs Irénnek egyedül kellett helyt állnia. Sikerült neki, viszonylag jól jövedelmezett az ügyesen üzemeltetett, népszerű körhinta. Dornizs megbecsült tagja volt a vurstli mutatványos társadalmának, az 1940-es évek elején ő volt Magyarországi Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesületének pénztárosa.

A II. világháború vége felé Budapest környékén még dörögtek a fegyverek, amikor Csorba János polgármester február 8-i rendeletében visszavonta „az 1945. január hó 21. napja előtt kiadott összes színháznyitási – mozgófényképszínház játszási, - valamint egyéb szórakoztató (orfeum, varieté, mulató, mutatványos telep, stb.) előadások tartására jogosító” engedélyt. Új engedélyt pedig csak azok kaphattak, akik esetében a frissen alakult ún. igazoló bizottságok kizárták, hogy „1939. szeptember 1. után tagja vagy támogatója, céljai helyeslője, eszméi terjesztője volt nyilas, fasiszta jellegű pártnak vagy mozgalomnak, illetve súlyosbította a joghátránnyal sújtottak helyzetét”. Dornizs Irént ugyan a bizottság igazolta, ám két évre mégis eltiltotta a mutatványos tevékenységtől. Az eltiltásnak elsősorban gazdasági okai voltak, sokan szerették volna megszerezni a jól jövedelmező körhinta üzemeltetési jogát. Azt mindenki tudta, hogy az asszony sosem politizált, zsidó származású szomszédaival is jó viszonyban volt, ám a konkurenciának mégis sikerült egy félremagyarázható levelet és Dornizs élettársának állítólagos nyilas múltját a bizottság elé tárni. Az asszony fellebbezett a döntés ellen, de az ügyirat a bürokrácia útvesztőjében elakadt, így ügyét a Népbíróság csak közel egy év múlva tárgyalta. A testület az igazolóbizottság eltiltó döntését megsemmisítette, és Dornizst megrovásban részesítette.

Közben azt a telekrészt, amelyen a Dornizs tulajdonában lévő körhinta állt, a Tanács kiutalta Tarján Ödön újságírónak. Innentől hiába volt a körhinta az asszony tulajdonában, csak százalékot kapott a bevételből az újdonsült üzemeltetőtől.  

Dornizs mindent elkövetett, hogy a bírósági megrovás ellenére visszakapja a terület bérleti – ezzel a körhinta üzemeltetési jogát, ám minden próbálkozása kudarcot vallott.  

Pár év múlva a Vidámpark létrejöttével együtt járó államosítás egy életre mindent elrendezett: elveszett a körhinta és elveszett a lakás is. Korabeli pletykák szerint a körhinta alkatrészeit a környékbeli mutatványosok hordták szét. 

Ezzel végleg lezárult egy majd’ 100 éves mutatványos család története. Dornizs Irén 1970-ben 88 éves korában hunyt el.