A VÁROSLIGETI VURSTLI TÖRTÉNETE - VI. felvonás: A Vurstli vége

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült.

A vég kezdete
Budán még folytak a harcok, amikor a mutatványosok és alkalmazottaik egy része kezdett vissza szivárogni a Vurstliba. Felmérték a háború okozta károkat és hozzáfogtak mutatványaik felélesztéséhez. Éppen hogy beindult az élet, amikor Csorba János polgármester február 8-i rendeletében visszavonta „az 1945. január hó 21. napja előtt kiadott összes színháznyitási – mozgófényképszínház játszási, - valamint egyéb szórakoztató (orfeum, varieté, mulató, mutatványos telep, stb.) előadások tartására jogosító” engedélyeket. Elölről kezdődtek az engedélyezési eljárások. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, ám egy kormányrendelet szerint működési engedélyt csak az kaphatott, akit a frissen megalakult un. igazolóbizottságok igazoltnak nyilvánítottak. A bizottságok egyebek között azt vizsgálták, hogy az illető „1939. szeptember 1. után tagja vagy támogatója, céljai helyeslője, eszméi terjesztője volt-e nyilas, fasiszta jellegű pártnak vagy mozgalomnak, súlyosbította-e a joghátránnyal sújtottak helyzetét.” 

Vurstli 1948

A Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesülete által életre hívott igazoló bizottság a rendelet megjelenését követően azonnal megalakult és az ilyenkor kötelező eskü letétele után munkához látott. 

Az elkövetkező egy évben a bizottság több mint 300, az egyesület hatáskörébe tartozó népligeti és városligeti mutatványos, alkalmazott, vendéglős ügyét tárgyalta. Közülük néhány esetben a háború alatt viselt dolgai miatt nem igazolták a kérelmezőt. Előfordult, hogy a bizottság döntése ellen vagy az érintett, vagy valaki más fellebbezést nyújtott be, így az ő ügyükben a döntés magasabb szintre került, ahol az esetek egy részében elmarasztalták az érintetteket.  Így járt Fényes György cirkuszigazgató, akinek aktája megjárta a Népbíróságot, ahol – bár az igazoló bizottság igazolta őt - 3 éves eltiltást kapott. Dornizs Irén, a Klupáty körhintaként ismert körhinta tulajdonosának ügye majdnem egy évig húzódott, mire a bíróság az igazolóbizottság döntését, mely két évre felfüggesztette működési engedélyét, megsemmisítette, és Dornizst „pusztán” megrovásban részesítette. Ám addigra körhintáját már más üzemeltette. 

Bár az igatoló bizottság nagy odaadással és lendülettel dolgozott, nem ment minden tökéletesen. 1945. szeptemberben a bizottság munkáját felfüggesztették, mert összetétele nem felelt meg az előírásoknak (az engedélyezettnél több volt az érdekelt mutatványos). Egy rövid ideig fenn állt annak lehetősége, hogy az egész igazolási eljárást e hiba miatt újra kell kezdeni, de végül erre nem került sor.

Miközben folytak az igazolási eljárások, új arcok tűntek fel a Vurstliban. Közéjük tartozott Berczi Géza színész is, aki a mutatványos Reymetter Árpád vejeként igényt tartott a Barlangvasút üzemeltetésére, melyet rövid időre meg is szerzett. De „új fiú volt” a mutatványosok között Tarján Ödön újságíró is, aki nyolc pályázó közül nyerte el az eljárás alá vont Dornizs Irén körhintájának üzemeltetési jogát.  

Berczi Géza színész (forrás: www.hangosfilm.hu)

Minden nehézség ellenére lassan-lassan beindult az élet a Vurstliban, a közönség is kezdett visszaszivárogni. 

Eközben persze az Angol Parkban is zajlott az élet. 1945. április 7-én Csorba János polgármester megbízta az Angol Park vezetésével a régi kommunista Kopcsó Jánost, aki a Tanácsköztársaság alatt viselt dolgaiért több mint 10 évet töltött börtönben. Kiemelt feladata volt, „hogy az ott levő vagyontárgyakat rendbe hozza, megőrizze, kezelje és a főváros részére hasznosítsa.” Ő volt egyébként a mutatványosokat igazoló bizottság elnöke is. Kopcsó nagy lendülettel látott munkához. Alig 3 hónappal kinevezése után „A Reggel” c. lap már arról számolt be, hogy „a vállalatvezető irányításának eredményeként az üzem forgalma egyre növekszik. Olyan már a hangulat, mintha New-Yorkban, a Luna Parkban járna az ember. Zajlik, hullámzik a szórakozó tömeg.” 

Szeptemberben azonban már arról szóltak a hírek, hogy az Angol Parkban sokmilliós visszaélések történtek, melynek vizsgálata során az Elhagyott Javak Kormánybiztossága felfüggesztette Kopcsót, majd a rendőrség őt és az Angol Park másik vezető beosztású munkatársát, Bánhidai Józsefet le is tartóztatta. Kopcsót három hónapi vizsgálati fogság után szabadon engedték, ügye a népbíróság elé került. 

Kopcsó távozását követően Ehrenthal István, „Teddy”, az ismert revüszínházi szakember jelentkezett a megüresedett igazgatói posztra. Mivel az új polgármester, Kővágó József  Ehrenthalt „ismert művészi múltjára és képességére való tekintettel, az Angol Parkkal kapcsolatos szervezési és vezetési munkára művészi szempontból minden tekintetben” alkalmasnak találta, 1946 februárjában ki is nevezte igazgatónak.  Enrental nagy szakértelemmel és odaadással látott munkához, melyet a Magyar Nemzet 1946 áprilisában így értékelt: „Minden vadonatúj, ragyogóan tiszta s meglátszik a munkán a jó szándék, a hozzáértés, a gondosság, amellyel a sok bajtól gyötört pesti publikumot az Angol Park világvárosi intézményei fogadni fogják. Az igazi szakember, íme, csodát művelt." Ehrenthalt később Kovács György ügyvéd, majd szovjet részről Alekszader Elizarov váltotta az igaztaói székben. 

Igazgatók: Kovács György (b) és Alekszander Elizarov (j)

Miközben igazgatók jöttek, mentek, izgalmasan alakult magának az Angol Parknak a sorsa. Eredeti tulajdonosaik, a német származású Meinardt fivérek – Frigyes, Ottó és Rikárd -  voltak. Ottó halála után annak tulajdonrészét fia, Stanley Victor örökölte, aki angol állampolgár volt. A közvetlenül a háború után megalakuló kormány egyik első intézkedése volt a korábban német tulajdonban lévő valamennyi vagyontárgy szovjet kézbe adása. Így került 1946. március 16-tól a Vurstli Barlangvasútja az Angol Park társaságában a Magyarországi Szovjet Javakat Kezelő Hivatal irányítása alá. Egy 1948-ban készült mérlegbeszámoló elégedetten állapította meg, hogy az „Angol Park jelentékeny számú vendéget lát el és a bruttó jövedelem az 1947. évben 2.224.378 forintot tett ki, amelyből tiszta haszonra 429.000 forint jut.”

Hosszas jogi huza-vona után az Angol Park végül visszakerült a főváros irányítása alá és megkezdődött a két városligeti szórakoztató központ jövőjének kidolgozása.

A vég

A Vurstli és az Angol Park átalakítás már csak azért is elkerülhetetlen volt, mert az általános politikai vélekedés szerint "ez a terület az ellenség ideológiájának terjesztését szolgálta. A Horthy-rendszer tudatos népbutításra törekvő politikájának egyik leghasználtabb eszköze a miszticizmus, a babonás tévhitek terjesztése volt. Ezt a célt szolgálták a »Szellemvasút« koporsói és csontvázai, az »Álomvasút« boszorkányai, ördögei és denevérei. Az »Elvarázsolt kastély« is kísértetekben való misztikus hit elmélyítésére törekedett. A »Plasztikon« viaszfigurái császárok és rablógyilkosok dicsőségét hirdették és ál-anatómiai kiállításuk erkölcs- és egészségromboló volt. Ugyancsak a babonásságot terjesztették a  »Csodák háza« és a »Liliputi falu« tenyér és kártya jósnői, csodapókjai és egyéb »telepatikus« csodái. A szórakoztatásra szolgáló üzemek nemcsak tartalmukban voltak rombolók és silányak, de külső megjelenésük is rossz hatású, sivár, Ízléstelen volt. Általában az egész terület túlzsúfoltsága a kapitalista mohóságot is tükrözte. Különösen a mutatványos telep …  inkább nyomortanyához, mint szórakozó helyhez hasonlított."

A Vurstli átalakítása tűnt nehezebb feladatnak. Itt ugyanis a várostól bérelt parcellákon a mutatványosok saját maguk által felépített építményei álltak, amit ekkor még nem tudtak egyszerűen kisajátítani. Ráadásul a mutatványosok jelentős része itt is lakott, ami tovább bonyolította a helyzetet, hiszen az előzetes kalkulációk szerint 60-70 új lakást kellett volna biztosítani az otthon nélkül maradt mutatványosoknak. Így aztán az átalakítás elején a tulajdonosok egy részét meghagyták területükön, de más funkciók ellátására kötelezték volna őket. Így fordulhatott elő, hogy pl. a Plasztikon helyén egy sportcsarnok kialakítására született terv. A két Plasztikon tulajdonos, özv. Elek Istvánné és özv. Kaszás Ernőné – mindketten Fényes Márton lányai – azzal a kéréssel fordultak a tanácshoz, hogy a „régi Plasztikon helyére engedélyezett Sportcsarnok, rex billiárd, tenisz helyett teljesen élethű, viaszból készült különböző mezőgazdasági termékeket ábrázoló és ismertető kiállítást, továbbá arató és úttörő csoportot, valamint tanulságos orosz mesejeleneteket állíthassunk ki.” Indoklásul kifejtették, hogy sportszervezéssel soha nem foglalkoztak, így ahhoz egyáltalán nem értenek, „…viszont a fent említett viaszmunkálatokat családunk már 60 éve végzi, tehát ebben a szakmában sokkal eredményesebb és hasznosabb munkát tudnánk végezni.” Az engedélyt megkapták, de az azt kiadó osztályvezető helyettes külön felhívta figyelmüket, „hogy a kiállított tárgyak élethűek és tanító jellegűek legyenek.” A terv végül nem valósult meg.

Az idők folyamán számos elképzelés született az Angol Park és a Vurstli teljes átalakítására és összevonására. Többségüket elvetette a város vezetése. Így nem kapott támogatást az az ötlet sem, hogy a teljes Városligetet, benne a vurstlit és Angol parkot a szovjet Gorkij park mintájára „kultúrparká” alakítsák.  

1950-ben a Kultúrpolitikai Ügyosztály kidolgozott egy javaslatot, miszerint „az Angol Park valamint a városligeti mutatványos telep messze elmaradt még kulturális fejlődésünk mögött is, mint a Horthy rendszer kultúrpolitikájának késői emléke. Feladatunknak tekintjük, hogy ezt a területet a szocialista jellegű szórakoztatás, a kulturális népnevelés hasznos eszközévé tegyük. Ennek a célnak elérésére a volt Angol Park helyén a Mutatványos telep területére is kiterjedő hatáskörrel Május Kert elnevezéssel községi vállalat megalakítását javasoljuk.”  

Ennek kapcsán nagyszabású átalakításokat vettek tervbe. Többek között az Alpesi Falu nevű vendéglő területén ejtőernyős ugrótorony felállítást tervezték,   az Elvarázsolt Kastélyban „olyan ötletek, rajzok, képek és szobrok helyezendők el, melyek görbe tükör szerűen vetítik a közönség elé az arisztokrata kastélyok hangulatát oly módon, hogy a végső megoldás az arisztokráciát a maga köré vont misztikummal egyöntetűen leplezze le.” A Plasztikon sem úszta volna meg az átalakítást: miután elvették, hogy helyén sportközpont jöjjön létre, „itt a föld keletkezését és az ember származását szemléltetően bemutatófejlődéstani (sic!) kiállítást rendezünk.” Mivel „az emberek testi fogyatékosságában való gyönyörködtetés ízléstelen és erkölcsromboló”, ezért a Liliputi Színház engedélyét is megvonták volna, hogy helyet biztosítsanak egy artista színháznak, ahol 30-40 perces nívós műsorok bemutatását is tervezték. 

Végül a Május Kert nevet a döntéshozók ejtették. 1950. május 21-én - most már hivatalosan is - létrejött az új szórakoztató központ, mely a Vidámpark nevet kapta. 

Az átalakítás – ahogy akkoriban hívták: a községesítés - eleinte csak az Angol Park területére korlátozódott. Az egyik első és legfontosabb feladat az volt, hogy új tartalommal, „egészséges, hasznos mondanivalóval töltsék meg azokat a szórakoztató üzemeket, melyek eddig kifejezetten az ellenséges ideológia terjesztését szolgálták.” Ezért egyebek mellett a „Szellemvasutat” a természet erőivel foglalkozó, az ember természet átalakító szerepét bemutató „Viharvasúttá” formálták, az "Elvarázsolt kastély" helyén az arisztokraták életét gúnyoló, új „kastély-karikatúrát” alakítottak ki, „a teljesen nívótlan Csodacsónak” diorámái helyébe a baráti Kínát népszerűsítő jelenetek kerültek, melyet ezután Cso-Bo-Gó-nak hívtak. Ezeken kívül „a sportszellem, az egészséges versenyszellem fejlesztése céljából a park három új üzemet létesített, kisautópályát, motorkerékpár üzemet és asztali-tenisz üzemet.” Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy ez utóbbi üzemeltetésével kapcsolatban, 1951 augusztusában a Vidámpark arról tájékoztatta a Népművelési Osztályt, hogy labda-problémák miatt nem tudják működtetni a ping-pong játékot. A piacon megfizethető áron ugyanis csak gyenge minőségű labdát tudtak venni, azok beszerzése azonban többe került, mint amennyi bevételt az üzem termelt. Ezért kérték, hogy „szíveskedjenek az illetékes osztállyal egyetemben a Sport és Játékboltnál nekünk ezen üzemünk részére legalább heti 20 db. speciális gyártmányú labdát kiutaltatni.”

Az átalakítás következő nagy lépésére 1950 decemberében került sor: mintegy „karácsonyi ajándékként” a vurstli nagyobb játéküzemeit államosították, a kisebb mutatványokat üzemeltetőknek pedig felmondták területbérleti szerződésüket. A bódékat lebontották, felszámolták a Plasztikont, a Csodák Házát és Liliputi Falut. A mutatványosok tulajdonát képező felépítmények kisajátítása – részbeni kártalanításuk mellett – viszonylag rövid időn belül befejeződött. 

A Vidámpark létrejöttével végérvényesen és visszavonhatatlanul lezárult a vurstli közel 150 éves városligeti története. A háborúk viharait átélt mutatványosok többsége más megoldás nem lévén, új megélhetést keresett magának és családjának. Volt, aki gyári munkás lett, volt, aki bedolgozó egy szövetkezetben, csak néhányan tudták folytatni eredeti szakmájukát.

------

I. felvonás: Így kezdődött
II. felvonás: Élet a Tűzijáték téren
III. felvonás: A Vurstli aranykora
IV. felvonás: Új helyen, újult erővel
V. felvonás: A hanyatló Vurstli
VI. felvonás: A Vurstli vége