HINCZ CSALÁD – a vásári bábozás városligeti legendái
A cikk az ADT felhasználásával készült
A német származású, vásárokat járó mutatványos dinasztia az 1840-es években tűnt fel Magyarországon. Ekkoriban még nem foglalkoztak bábozással, képmutogatással és egyszerűbb gimnasztikai – artista- mutatványokkal szórakoztatták a közönséget.
 |
| Frici |
A dinasztiaalapító Hincz Adolf tüzérként részt vett a szabadságharcban, majd hazatérve családjával továbbra is vándortársulatként járták az országot. Ekkortájt fokozatosan elhagyták a képmutogatást, repertoárjukat bábozással, egész pontosan marionett bábozással egészítették ki. Az artista számokat azonban továbbra is megtartották.
 |
| Don Juan (forrás: Pór Anna: Balog István és a XIX. század elejének népies színjátéka) |
Miután Hincz Adolf 1862-ben elhunyt, több mint 10 éven át felesége, Fektli Franciska irányította a társulatot, ami ekkor már marionettszínházként szerepelt a család vándorkönyvében. Az özvegy 1875-ben bekövetkezett halálát követően fia, az ekkor 32 éves Gusztáv állt a bábszínház élére. Bár gyermekkora óta vonzották a bábok, mégis sokáig artistaként szerepelt a műsorban. 1876-ban megnősült, feleségül vette Huber Jankát, akitől az évek során hat gyermeke született. Hatodik gyermeke születési anyakönyvi kivonatában még 1890-ben is az apa foglalkozásánál a „tornász” megjelölés szerepelt. Hincz Gusztáv vezetésével a bábszínház továbbra is vándortársulatként járta az országot.
 |
| Marionett figura az 1850-es évekből |
Az ő idejében került be a társulat repertoárjába a "Széteső halál" és a "Léghajós" című egyszemélyes produkció. Mindkét figura metamorfózis, azaz átváltozó báb volt. A metamorfózis bábok sajátossága, hogy a felülről, zsinóron mozgatott marionett figurák egyetlen mozdulattal egész más alakot öltenek, nemegyszer valamilyen tárggyá változnak. A „Széteső halál” figurájának végtagjai egy hirtelen rántással leváltak a testről, a földre zuhantak, majd a jelenet végén ismét visszakerültek a helyükre.
 |
| Széteső ember Ugyanez a megoldást alkalmazták a Széteső halál esetében is, csak más fejjel és ruhátlanul (forrás: Hlaváts Elinor: Német bábjátékosaink) |
Hasonlóan elképesztő produkció volt, és rendkívül kifinomult játéktechnikát igényelt a „Léghajósnő” című metamorfózisos bábjelent is, amiben egy krinolinszoknyás nő szoknyája egy mozdulattal léghajós figurává változott.
 |
| Léghajósnő (forrás: ArtLimes 2007) |
Az 1880-as évek elején Hincz Gusztáv fokozatosan felhagyott a vándorélettel és letelepedett a Városligetben, a Tűzijátéktéren (a Hermina út mellett, a Bethesda utcával szemközti terület) kialakított mutatványos téren. Letelepedésük még nem volt végleges, időnként rövid időre feltűntek az ország különböző városaiban rendezett vásárokon. Addig csak marionett bábokat használtak, a Tűzijátéktéren már gyakran kesztyűbábokkal is dolgoztak. Mivel a két különböző bábtechnika más felépítésű színpadot igényelt, egy ügyes szerkezetet segítségével a színpad dobogóját ajtószerűen felemelve egy mozdulattal át tudták alakítani.
Az Országos Általános Kiállításra készülve a mutatványosoknak 1884-ben a Tűzijátéktérről új helyre kellett költözniük. A városi tanács a mai Széchenyi Fürdő helyén jelölte ki az új mutatványos területet, melyet – ne tévesszen meg senkit – Népligetnek hívtak. Itt építette fel Hincz Gusztáv deszkából ácsolt bábszínházát, melyet Első Magyar Bábszínháznak nevezett el.
 |
| Az Első Magyar Bábszínház |
1889-ben deszkabódéja helyett kőből építendő bábszínházra kér engedélyt, melyet 10 évre meg is kapott. A hatóság határozatában kiemelte, hogy az engedély megadása „figyelemmel azon körülményre, hogy folyamodó magyar nyelvű bábszínháza eddig is igen keresett szórakozó helyét képezi a gyermekvilágnak s fennállásának további biztosítása a városligeti bizottmány előterjesztése szerint is igen indokoltnak látszik.”
 |
| Hincz ideiglenes bábszínháza az állatkertben, 1923 körül (forrás: Hlaváts Elinor: Német bábjátékosaink, 1940) |
Miután Hincz Gusztáv 1892 márciusában 49 éves korában meghalt, özvegye vette át a színház irányítását. Alig egy év múlva azonban ő is elhunyt. Az árván maradt gyerekekre, az akkor 8 éves Károlyra és nővérére, a 13 éves Katalinra gyámjuk, Dallmann Károly felügyelt, ám bármilyen hihetetlen, a bábszínházban a meghatározó szerepet a kiskorú Hincz Katalin játszotta, aki öccsével bábozott, miközben vigyázott is rá. Rövid időre bekapcsolódott a kis társulat munkájába Dallmann fogadott fia, Dobrovits Antal is. Hincz Katalin amellett, hogy családfenntartó és öccse felvigyázója volt, valamint bábelőadásokat tartott, szabadidejében az utókor számára lejegyezte bábelőadásaik szövegét. Katalin 25 évesen 1905-ben tüdőbajban halt meg, a bábszínházban meglévő tulajdonrészét gyámapjára hagyta. Egy ideig Dallmann és Hincz Károly közös tulajdonosai voltak a bábszínháznak.
1908-ban a Széchenyi Fürdő építése miatt a mutatványosok egy részének költöznie kellett. Hinczék azonban továbbra is megtarthatták az 5-ös számú parcellát, de a tanács határozata szerint közösködniük kellett Láng Ferenc „ponny körkocsikázó” üzletével.
 |
| A Láng Ferenccel közös épület a mai Széchenyi Fürdő helyén (forrás: Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely) |
1909-ben Károly önállósította magát, és ezután ő vezette az édesapja által alapított Első Magyar Bábszínházat.
1909-ben megnősült, feleségül vette Zatschkowitsch Erzsébetet, akitől két gyereke született. Miután megözvegyült, 1918-ban ismét megnősült. Drechsler Ilonával Hincz 1953-ban bekövetkezett haláláig boldog házasságban élt. Ezüstlakodalmukról 1943-ban a Pesti Hírlap rövid kis hírben számolt be. Új házasságából három gyermeke született, akik ahogy cseperedtek, részt vállaltak a bábozásban. Hincz Károly az I. honvéd gyalogezred katonájaként részt vett az I. világháborúban, ahonnan 50%-os hadirokkantként a Károly-csapatkereszt és a Sebesültek Érme kitüntetések birtokosaként szerelt le.
1926-ban, mikor terv született a Széchenyi Fürdő bővítésére, már Hincznek is költöznie kellett. Ekkor kapta meg Mutatványosok utcájában a 18-as és 19-es parcellákat – itt előzőleg egy hajóhinta és egy szatócsbolt működött - és egy kis lakással kiegészítve felépítette kőszínházát, amit majd’ negyed századon át működtetett.
 |
| Közönség |
A színház felépültével párhuzamosan lassanként felhagyott a régi, vándorbábszínházi elemekre épülő történetekkel. A 20-as évek végén 2-3 perces jelenetekben új figuraként megjelent Frici (Frici és a kutya, Frici és a Dorka medve), majd fokozatosan olyan új városi témák és figurák kerültek be a repertoárba, mint a Vendéglős, a Virágárus vagy a Szaxofonos négerek.
 |
| Hincz Károly 1910 körül |
A 30-as évektől műsoruk Grimm mesékkel (Csipkerózsika, Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska) és Walt Disney alakokkal bővült. Az évtized végén már Miki egér és Donald kacsa is megjelent a Hincz bábszínházban.
Egy-egy műsoruk továbbra is két részből állt. Az első részben Vitéz László jelenetek voltak, természetesen sok verekedéssel, és a gyerekekkel folytatott hangos perlekedéssel. Rövid szünet után marionett számok következtek: artisták, táncosok és egy-egy rövid mesejáték.
 |
| Zongorista (forrás: Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig, Tihany 1974) |
A gyerekek és a szülők imádták a bábszínházat. Előfordult, hogy egy-egy anyuka levelet írt Hincznek és kérte, hogy Vitéz László szóljon rá a gyerekre, hogy ebédnél a levest is meg kell enni vagy, hogy a leckét bizony meg kell írni. Hincz eleget tett a kéréseknek: Vitéz László előadás közben odafordult az inkriminált kisgyerekhez és felszólította, hogy egye meg azt a levest, ha már megfőzték, vagy felelőségre vonta, mondván: „micsoda dolog nem megírni a leckét.” Természetesen a megszeppent gyerekeknek a döbbenettől elállt a szavuk.
A több mint száz bábból álló „szereplő gárda” lehetővé tette, hogy folyamatosan megújítsák, frissítsék műsorukat. Időnként a Vurstlin kívül is báboztak. 1933 decemberében például a frissen alakult Athenaeum Bábszínház bemutatkozásán léptek fel, ahol „Hincz Károly bábjátékos mester és fia Géza családjukban századok óta gyakorolt bábjátékos mesterségükkel remekeltek.”
 |
| Hincz Károly Paprika Jancsival |
Mivel a Bábszínház a remélt és kívánt jövedelmet nem termelte meg, néhány másik mutatványoshoz hasonlóan Hinczék is igyekeztek több lábra állni. A velük szomszédos 18-as parcellán Krinolint (körhinta) és erőmérő mutatványt üzemeltető Silberstein Izidor 1939. évre zsidó származása miatt már nem kapott működési engedélyt. Hinczék megvásárolták tőle a játéküzemeket, a városi tanácstól pedig kérvényezték és megkapták a parcella bérleti jogát. Hinczék Silbersteinnek és családjának lehetőséget biztosítottak, hogy 1941 végéig ne kelljen kiköltözniük a parcellán felépített kis lakásukból. Később, Silberstein halála után vállalták, hogy özvegyét élete végéig anyagilag támogatják.
 |
| Táncoló pár szlovák népviseletben |
A háborút kisebb sérülésektől eltekintve viszonylag épségben vészelte át a bábszínház, amint lehetett, ismét tartottak előadásokat. A háború után a német származásuk miatt várható következményektől tartva, Hincz Géza kezdeményezésére nevüket Hársfaira változtatták. Félelmük nem volt alaptalan, és bár a legrosszabbat – a kitelepítést - megúszták, a sajtó és a hatóságok nem bántak velük kesztyűs kézzel: „… Mintha nem volna itt minden a legnagyobb rendben. … A körhinta még ma is a derék sváb Pálvölgyi Kölkl (sic!) úr tulajdonában forog és a Bábszínházban is a másik sváb, Hársfalvi (Hincz) úr kénye-kedve szerint ugrálnak a bábok. …” írta Demokrácia c. lap 1945. augusztus 28-i száma.
 |
| Ördög |
A háború előtt Hincz előadásai politikai tartalmat is hordoztak. A 40-es években az előadás végén Vitéz László néha meglengette a magyar zászlót, melynek egyik oldalán a csonka Magyarország, másik oldalán a Nagy Magyarország sziluettje volt látható. Az 1945 utáni ez a fajta megnyilvánulás nemkívánatos lett. Az új kulturális politika a bábozást is a politikai agitáció és népnevelés eszközének tekintette, ráadásul a vásári bábjátszás eszközeit, módszereit és előadásait mellőzte, szinte már üldözte. Az 1950-es államosítást követően bérleti jogviszonyukat megszüntették, működési engedélyüket visszavonták, a bábszínház épületét lerombolták, azaz működésüket lehetetlenné tették. Hársfai (Hincz) Károly ezt a csapást már nem élte túl, 1953-ban elhunyt.
Az Állami Bábszínház igazgatója, Bod László, aki végtelenül tisztességes, művelt, izéig-vérig szakember – egyébként kiváló festőművész, grafikus - volt, 1954-ben megpróbálta menteni a menthetetlent és levélben kérte a Minisztériumtól, hogy a bábjáték műfaji sokszínűségének megőrzése érdekében újra engedélyezzek Hársfaiék működését. Akkor nem járt sikerrel..
Nem sokkal később azonban a bábművészet területén is enyhült a szigor, némileg módosított repertoárral ismét működési engedélyhez juthattak vásári bábjátékosok. Ennek eredményeként 1955 májusától egy nyáron át Hincz Károly özvegye és fia, Lehel ismét bábozhatott a Városligetben. Kis paravánjukat a földalatti vasút végállomásához közeli füves területen állíthatták fel, a volt Vurstli területén ekkor már öt éve a Vidámpark működött.
 |
| Belépőjegy Hincz Gusztáv bábszínházába – 1891 (forrás: ArtLimes, 2019. 4. szám) A jegy a „Léghajósnő” c. báb 2018-as restaurálásakor kis gombóccá gyűrődve, a figura kabátjának béléséből került elő |
Az 1956-os forradalom után Hársfai Lehel feleségével, Évával elhagyta Magyarországot és Kanadában telepedett le. Új életüknek továbbra is fontos része maradt a bábozás. 1972-ben a torontói Új Szó c. magyar nyelvű hetilap lelkendező cikkben számolt be tevékenységükről: „A Hársfai művészházaspár a CBC-TV adások gyermeknézőit kacagtatják meg a legjobban. Színpadokon is fellépnek. ...Televíziós adásokon és két világkiállításon milliókat szórakoztatott Hársfai. ... A Kanadában megrendezett világkiállításon egy évig, a New Yorkban rendezett világkiállításon pedig két évig volt az óriási méretű bábprodukció igazgatója. Ez volt Hársfai művészi pályafutásának legragyogóbb fénypontja. ...Élvezi a művészetét és szívesen dolgozik naponta 12 órát is, ha szükséges. Bevallja, hogy összegyűjtött egy köteg pénzt. Művész felesége és két gyermekük vele együtt élvezik az életet, a művészetet."
 |
| Hincz bábok egy kiállításon |
Források:
- Budapest Főváros Levéltára
- Hlaváts Elinor: Német bábjátékosaink, Budapest 1940
- Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig, Tihany 1974
- Pór Anna: Balog István és a XIX. század elejének népies színjátéka
- Szántó Viktória A magyarországi bábszínházi kánon Intézményi működés az ötvenes években c. doktori értekezése (Színház- és Filmművészeti Egyetem, 2020)
A téma kutatójaként izgalmas volt olvasni az írást, alapos és átfogó munka, számos, eddig nem ismert információt közöl. Köszönöm, emellett lenne néhány kérdésem, ezért kérek egy elérhetőséget.
VálaszTörlésTisztelettel,
Bonczidai Dezső