ROSENTHAL LIPÓT PÁL, mindenki Pali bácsija

A cikk az ADT segítségével készült

A városligeti Vurstliban járva nem csak mutatványosokkal találkozhatott a közönség. Voltak ott még szatócsok, törökméz árusok, kávésok és vendéglősök. Közéjük tartozott Rosenthal Lipót Pál kávés, „a Pali bácsi”.

1853-ban született, és közel 40 évig vezette kisebb-nagyobb kávéméréseit a Vurstliban.

A Városliget artistáinak kiemelt megbecsülését élvező Pali bácsi kávémérése eredetileg a régi Vurstliban, a Fisch Varieté közelében állt. Hozzá jártak reggelizni, ebédelni, uzsonnázni a Varieté, a Hőköm Színház, a Műszínkör és a régi Barocaldi cirkusz művészei. A kis bohém kávéház homlokzatán ez, a nem túl ékes magyarsággal megfogalmazott tábla virított: „Kiskávéház, a városligeti Palibácsi-hoz, színészek és artisták találkozóhelyük”. 

Rosenthal Pál (forrás: Magyarország, 1925. július)

Az öreg Rosenthal békés, becsületes, szorgalmas ember volt, végtelenül szerette a mutatványosokat, artistákat, színészeket, tőle mindenki kaphatott kölcsön, ha éppen egy vasa sem volt, az önhibájukon kívül megszorult csepűrágók nála hitelbe fogyaszthattak. De elsején és tizenhatodikán, amikor gázsit kaptak a művészek, Pali bácsi ott ült a színházban, és beinkasszálta a tartozásokat. Népszerűségére és megbecsültségére mi sem jellemzőbb, mint hogy egy ideig tagja volt a Magyar Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesülete választmányának is.

Középen Rosenthal Pál, a városliget "Pali bácsija" (forrás: Színházi Élet, 1925.)

A békés, felhőtlen éveknek akkor lett végük, amikor kávémérésének át kellett költöznie a Vurstli új helyére, a Hermina út mellé. A Feszty körkép és az Ungerleider kávéház közötti 330 m2-es parcella az előzőnél sokkal rosszabb helyen volt. Régi kuncsaftjai már csak kényelmi okokból is inkább a Cirkusz kávéházba jártak, lassan-lassan elpártoltak tőle, később megfeledkeztek öreg barátjukról. Nagy nehézségek árán vitte tovább üzletét, de az egyre csökkenő vendégszám miatt anyagi gondjai egyre csak nőttek, „Pali bácsi kávéháza” fokozatosan csődbe ment. Problémáiról senki nem tudott, büszke ember lévén, gondjairól soha senkinek nem beszélt.

1925-ben, a hatóságok revízió alá vették az italmérési engedélyeket, így Pali bácsiét is. A jogszabályok szerint italmérési engedélyt csak az kaphatott, aki teljesen megbízható, feddhetetlen előéletű volt, nem állt csőd alatt, és vagy született magyar állampolgár, vagy már legalább húsz év óta honosított volt.

Ám a 72 éves Pali bácsi esetében nem volt elég annak igazolása, hogy Kisbéren született, a hatóság azt is követelte, hogy dokumentumokkal igazolja,  édesapja is magyar állampolgár volt. A papa 1807-ben a Kisbérhez tartozó Hantán született, ám az akkori hantai anyakönyvek nyomtalanul eltűntek. Így Pali bácsi nem tudta okirattal igazolni édesapja magyar állampolgárságát.

Emiatt az eljáró hatóságok előtt Pali bácsi állampolgársága is kérdésessé vált, italmérési engedélyét elvették, megélhetése végképp ellehetetlenült. 

1925. júliusában öngyilkos lett. Hátrahagyott búcsúlevele szerint ezt a csapást már nem bírta elviselni.

Az Artisták Lapja 1925. július 25-i számában így búcsúzott tőle: „Mi magyar artisták is részvéttel gondolunk a mi szeretett Pali bácsinkra, aki velünk oly sok jót tett, és aki nem bírva a nagy küzdelmet az élettel, elfáradt és pihenni tért. Nyugodjék békében!”