A VÁROSLIGETI VURSTLI TÖRTÉNETE - III. felvonás: A Vurstli aranykora

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült

Előzmények

Az Országos Általános kiállítás terjeszkedése miatt a muttaványosoknak el kellett költözniük a Tűzijáték térről a mai Széchenyi Fürdő helyén kialakított városligeti Népligetbe.

--------

Az új területet hamar birtokba vették a mutatványosok is és a közönség is. A tanács kötelezte a mutatványosokat, hogy össze-vissza tákolt bodegák helyett tisztességesen megtervezett és becsülettel felépített épületekben mutassák be mutatványaikat. Erre 1914-ben a Tanácsnak írt levelükben így emlékeztek a mutatványosok: „1909-ben a bérleti szerződést megkötve a tekintetes Tanács kötelességünkké és a szerződés egyik fő feltételévé tette, hogy azok az esztétikai szempontoknak megfeleljenek, hogy hasonlóak legyenek más világvárosok mutatványos tereinek épületeihez, sőt azt felül is múlják. „

A terület szépen fel lett parcellázva, az újonnan épített mutatványos, szatócs és egyéb építményekkel már egy igen takaros mutatványos-város képét mutatta. 

Új épületet épített itt cirkuszának Barocaldi, akinek ekkoriban istállójában híresen szép lovakat tartottak. Stróbl Alajos Halászbástya előtt álló Szent István szobrának ló modellje szintén a Barocaldi - istálló lakója volt, innen vezették ki reggelente közeli Epreskertbe, ahol a művész dolgozott.

A bábos Hincz család ismét felépíthette bábszínházát, melyet Első Magyar Mechanikai Bábszínháznak nevezett el. 1889-ben a fából készült színházat aztán elbontotta és helyébe egy szép kőszínházat emelt.

A Hincz család bábszínháza

A régiek mellett új arcok is megjelentek. Az Andrássy útról ide költöztette panoptikumát Fényes Márton, aki Glänzer Mártonként látta meg a napvilágot, és sokáig artistaként kereste kenyerét. Halála után felesége, majd lánya működtette a panoptikumot, amiben később mozi is működött, és amelyet ekkor már Plasztikonnak neveztek. Fia, Fényes György 1935-től 1945-ig a városligeti Nagycirkuszt igazgatta. Fényes Márton a plasztikon mellett más mutatványokkal is próbálkozott: volt egy „körvasútja” és – igaz, hogy csak rövid ideig - egy hegy-völgy menetű hullámvasútja is.

Itt bukkan fel Fisch Ferenc búvár-bemutató mutatványával. Később családja üzemeltet majd a Varieté Színházat, a The Royal Vio mozit és a ródli-pályát. Szintén mozgókép üzem működtetésével próbálkozik a Király utcában már jól menő fotóműtermet működtető Bienenfeld család is. Ők kereset kiegészítésként törpeszínházzal is próbálkoztak. 

A The Royal Vio mozi

A mozinál „Budapesten ez idő szerint alig volt kedveltebb mutatvány és kávéházban, orfeumban, vagy mutatványos bódéban egyaránt szívesen nézi őket a közönség.” – írta 1905-ben a rendőrségi zsebkönyv. Ebben az évben az egész városban 18 engedéllyel rendelkező „mozgóképüzem” működött, ebből 5 a Városligetben!! A már említett Fényes, Fisch és Bienenfeld családokon kívül körhintája mellett volt itt mozija, Kühn Antalnak és Ős-Budavárában Friedman Adolfnak is. Kühn itt egyébként még ütőgépet és céllövöldét is üzemeltetett, ahol egyszer puskatöltés közben véletlenül elsült a fegyver, ami súlyosan megsebesítette a lövölde egyik alkalmazottját.
 

Egy kép özv. Bienenfeldné műterméből

A mutatványosok minden várakozása ellenére az új területen az első év a ráfizetéses volt. Egyrészt az új épületek felépítése tetemes költséget jelentett számukra, másrészt abbeli reményük, hogy a kiállítás közelsége miatt áramlani fog a közönség, nem vált be. Ennek ellenére többségük kitartott és lassan-lassan nyereségesen tudták működtetni mutatványaikat.

 „Az Andrássy-út betorkolásától balra … széles kocsiút visz az Állatkertbe és a Népligetbe. A nép csak vurstlinak hívja ezt a ligetet. Ha a jókedv másutt ünnepet ül, itt ágaskodik és cigánykereket vet. Ligetnek mondják, pedig egy világ. Respublika, amelyben nincs nagy úr, itt mindenki a legnagyobb úr. … Cirkusz, műszínház, vízi hinta, orosz vasút, körhinta, Paprika Jancsi, lövő hely, varázsszínház, babacirkusz, mind megannyi jótékonysági intézet, amelyek felejtetik a múltat és jövendőt.” – írta a Pesti Napló 1896 áprilisában. Az orosz vasút, amit a cikk említett nem volt más, mint a Gabrinyi Sándor és Popper Zsigmond által üzemeltetett hullámvasút.  

Gabrinyi Sándor és Popper Zsigmond hullámvasútja

1896-ban konkurenciát kapott a Városligeti Népliget: az Állatkert területén felépült Ős-Budavára, a grandiózus mulató negyed. 

Egy kis kitérő – Ős-Budavára

A mulatókomplexumot Vidor Emil és Vogl Lajos tervei alapján, az akkori Állatkert telkéből kihasított hatalmas területen építette fel Marmorek Oszkár bécsi építési vállalkozó. Előzménye és mintája a bécsi Práterben egy évvel korábban elkészült Velence nevű mulatóváros volt. A magyar helyszínen a török hódoltságkori Buda mását húzták fel kanyargós utcákkal, tornyos favázas épületekkel. A megnyitót 1896. május 2-án tartották. 

Az ámuló látogatók egy várhídon át jutottak a mulatóváros központjába, a Szent György térre. Itt állt a Dalcsarnok, az 1500 fős Nagyvendéglő, a Helden-féle bábszínház és egy 800 személyes kávéház. A Mecset téren, a keleti motívumokkal díszített Zenepavilonban kuruc nótákat játszott Serly Lajos 70 tagú zenekara, kicsit odébb, a Francia mulatóban pedig a mondén szórakozások kedvelői csodálhatták Madame Dumaine alig fedett kebleit. A városbíró házában állították fel a Régi Buda és Pest panorámáját, és a szomszédságban rendezték be a telefonhírmondó pavilonját. A nagy mecsetben üvöltő dervisek mutogatták magukat, a bazársoron pedig valódi török borbély borotvált. 

A nagyszínpadi varietéműsorban tündöklő szubrettek hangbéli hiányosságaiért mélyen dekoltált fellépő ruhájuk kárpótolta a publikum férfitagjait. A belépő 30 krajcár volt, naponta 20-30 000 ember kereste fel a mulatóhelyet. Az igazgatóság még azt is elérte, hogy a Székesfőváros közlekedési vállalata közvetlen éjjeli omnibuszjáratot indított a belvárosból Ős-Budavárához. Szekula Húgó igazgató fáradhatatlanul kutatta fel a legharsányabb produkciókat a nézőszám feltornászása céljából. Itt volt látható a hónapokig koplaló fakír (persze kiderült, hogy szélhámos, éjjel titokban eszik), a nyújtható bőrű ember, Thompson Dilkings, a 234 cm-es ír óriás, a szakállas hölgy, Aelvora, a „féltestű szépség” és Little Tich, az angol törpe táncos-komikus. Az attrakciók mellett számtalan borozó, söröző, kávéház, vendéglő, pezsgős- pavilon várta a dorbézolókat. Minden nap volt tűzijáték, a tereken és a vendéglők teraszán zenekarok muzsikáltak. Ős-Budavára napi megjelenésű programújságot is kiadott, de volt saját postahivatala, távírdája és rendőrőrse is.

Little Tich

Az Ezredéves kiállítás után, jórészt támadások kereszttüzében, még jó pár évig működött. A konkurencia kivételezett helyzete miatt morgott – miközben a városban éjjel egyig lehetett zenés rendezvényt tartani, Ős-Budavárában hajnalig engedélyezték a dínomdánomot. A pesti közvéleményt viszont állandó botrányai tartották lázban – hol a ledér hölgyek üzelmei, hol egy jótékonysági felvonulásnak álcázott, a kléruson gúnyolódó maskarás menet verte ki a biztosítékot a városi elöljáróknál.  

A vállalkozás azonban – a teltházak ellenére - évről évre hatalmasabb veszteséget termelt. Az artisták nem kapták meg járandóságukat, tartoztak az Állatkertnek, az elektromos társaságnak, és a  beszállítóknak.  1900-ban legnagyobb hitelezői csődöt kértek az Rt ellen, de a csődeljárás megindítását akadályozta, hogy a tulajdonosok teljes vagyontalansági esküt tettek, így a hitelezők hoppon maradtak. 

1901-ben a hely bérletét átvette a Tarján Vilmos által mulattatókirálynak keresztelt Friedman Adolf, a zavaros pénzügyeiről elhíresült pesti mulatótulajdonos, de ő is csak átmenetileg tudta elódázni a krachot. 1907-ben Budapest egyik legnagyobb szórakoztatóipari vállalkozása végérvényesen bezárt. 

Friedman még ebben az évben bérbe vette a Hermina út 61. számú telket, és itt kezdte meg egy új nyári szórakozóhely, az Amerikai park építését. A környék villatulajdonosainak heves tiltakozása ellenére az új mulató 1908. május 30-án nyitott hatalmas hírveréssel és jó nevű külföldi vendégfellépőkkel: a párizsi Moulin Rouge kánkán csoportjával, illetve a Johnson és Dean amerikai énekes-táncos duóval. A szórakoztató „nagyüzem” több mint 9000 embert volt képes egyszerre kiszolgálni. Friedmann a helyet a jól csengő Új-Ősbudavár néven reklámozta, a közönséget pedig olcsó árakkal és színvonalas varietéműsorokkal igyekezett becsalogatni. Mindezek ellenére már az első idényben veszteséget termelt a mulató, így végül 1910-ben, a bérleti szerződés lejárta után, a működtetést a Meinhardt fivéreknek, az Angol park megálmodóinak adta át. 

Ős-Budavára megnyitása tiltakozásra késztette a mutatványosokat. 1896 júniusában kelt beadványukban kérték, hogy az ott „tartott előadások korlátoztassanak illetve részben felfüggesztessenek”. Nehezményezték, hogy Ős-Budavára „külföldről ide özönlött, illetve üzérkedő vállalkozók által behozott mutatványtulajdonosok által kezeltetik, akik … sem adót, sem egyéb illetéket nem fizetnek, s erkölcstelen, czifra néven elnevezett színházaikban a legtrágárabb mutatványokkal közönségünket elvonják.” … Kérésük alátámasztására némi szerénytelenség mellett kifejtették, hogy „székesfővárosunk világhírűvé tételét nemzetközi látványosságainkkal szem előtt tartva éveken át összekuporgatott filléreinket üzletünk gyarapítására befektettük, úgy, hogy ma már látványosságaink vetekednek a külföldiekével.” A petíciót, melyet szinte az összes mutatványos aláírt, a tanács elutasította. 

Vissza a Vurstliba

Minden nehézsé ellenére a vurstli talpon maradt, sőt némi visszaesést követően növelte népszerűségét. Bár „vasárnap délután már az Andrássy-út végén ajánlatos kiszállanunk kocsinkból, mert a sűrű emberáradatban úgysem haladhatnánk előre”, nem mindenki volt boldog a vurstlitól. Sokan látták úgy, hogy, „az a rész, amely nincs még parkírozva, a lehető legrondább állapotban van. Talaja és levegője meg van mételyezve. Füve le van taposva, fái össze-vissza rongálva. Ez a rész a mellett közveszélyes, alvó helye minden csavargónak. A liget környékének lakói ez állapotok miatt el vannak keseredve, ezért „a Ligetből ki kell telepíteni a Vurstlit.”

1902-ben látványosságban nem volt hiány, a teljesség igénye nélkül működött itt számos hajóhinta, lövölde, körhinta, ütőgép, erőgép, beszélőgép, villanygép (?), mozi, bábszínház, illúzió mutatvány, és még számtalan látványosság

Alig telt el tíz év a mutatványosok új „honfoglalása” óta, amikor fejük felett ismét viharfelhők kezdtek gyülekezni. Napirendre került egy új artézi fürdő felépítésének a gondolata, aminek útjában voltak a mutatványosok által birtokolt területek. 1898-ban már arról írtak az újságok, hogy „amióta az új artézi fürdő építésének ügye mindjobban közeledik a megvalósulás felé, felmerült annak a szüksége, hogy a városliget ezen részét megfelelőkép rendezzék. Ennél fogva a sétatéri bizottság előterjesztést tett, hogy a városligetben a „vurstli” néven ismeretes mutatványos-telepet helyezzék át a Városligeti színkör környékére.” Az elkövetkező majd tíz év a fennmaradásért folytatott folyamatos harccal telt el. Az építészeti tervek még csak készülőben voltak, amikor 1902-ben a tanács változtatott a terven, és úgy döntött, hogy vurstlit lassan áthelyezi a Népligetbe, ezért megtiltotta újabb városligeti mutatványos engedélyek kiadását. A fürdő elhelyezésére vonatkozó terv – melyet Czigler Győző készített – ekkor az volt, hogy az Andrássy út meghosszabbításának tengelyébe épüljön fel. Ez az elgondolás sokaknak már csak azért sem tetszett, mert így lehetetlenné vált volna az Andrássy út meghosszabbítása. Többszöri tervmódosítás után végül az a döntés született, hogy az új fürdő kikerülve az Andrássy út tengelyéből, kicsit beljebb a Ligetben, a Vurstli egy részének területén épüljön fel. Közben a Vurstli kiköltöztetésével kapcsolatos tervek is finomodtak, erősödött az a koncepció, hogy a vurstlit nem kell áthelyezni a Népligetbe, hanem a Városligeten belül kell új helyet keresni számára.

Miközben egymást váltották a Vurstli jövőjére vonatkozó elképzelések, azért jutott idő és energia arra, hogy terv készüljön a Városliget közvilágításának javítására Összesen 58 db. un. Auer gázlámpa felszerelését tervezték, melyből 16 db a Vurstli területét világította volna meg.  

A Vurstli közvilágításának terve (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

1906-ra elkészültek a fürdő tervei. Ekkorra már 52 parcellán zajlott az élet: volt itt a mozik, céllövöldék, hajóhinták, bábszínházak, körhinták, ütőgépek, fényképészek mellett drótkötélpálya, csúszótorony, barlangvasút, papírfaragó, na meg kávéház, szatócsbolt és vendéglő is.   

A városatyák egy része már eddig is elégedetlen volt a Városliget állapotával, piszkosnak, büdösnek, nyáron porosnak, télen sárosnak találták, minden felesleges dologtól szerették volna megtisztítani, hogy ismét park lehessen a park. A Vurstli sorsára vonatkozó döntés előkészítésével megbízott sétányügyi bizottság javaslatában a régi elképzeléshez tért vissza, azaz azt javasolta, hogy a vurstlit teljes egészében helyezzék át a ferencvárosi Népligetbe. A tanács azonban ezzel szemben azt a tervet tartotta elfogadhatónak, amely lehetővé teszi, hogy a mutatványos bérlők – legalább is egy részük - az Artézi-fürdő létesítésének dacára is a Városligetben maradhassanak. Két lehetséges helyszín merült fel: az egyik a Városliget Színkör környéke volt, azaz az István-út és Stefánia-út közötti rendezetlen terület, a másik elgondolás szerint a mutatványosok átköltöztek volna Ős-budavára mulató negyed területére.  Ez utóbbi tervnek az volt a hibája, hogy megszületésekor -1906- ban - Ős-budavárának még egy évre szólóérvényes működési engedélye volt. 

Végül megszületett a megoldás. A mutatványosok egy része elköltözött a Népligetbe. A közvetlenül a mai Állatkerti körút melletti parcellákat bérlő mutatványosok maradhattak a helyükön, mivel a tervezett fürdő építésének nem álltak útjában. Az Állatkertből kihasítottak egy területet, melyet a Hermina úttal párhuzamosan egy utcácskával kettéválasztottak – ez lett a Vurstli főutcája. Az ennek két oldalán kialakított parcellákon kapott helyet a többi mutatványos.  

Vázsonyi Vilmos

Ez, a mutatványosok számára kedvező döntés nagyban volt köszönhető Vázsonyi Vilmos képviselőnek. Vázsonyi szerette a mutatványosokat, sokukat személyesen is ismerte, amikor csak kellett és lehetett segítette őket. Kapcsolata annyira közvetlen volt velük, hogy ő volt Helfgott Sámuel, a vurstli „tiszteletreméltó fényképésze” fiának esküvői tanúja. A Vurstli elhelyezéséről folyó képviselő testületi vitában kifejtette, hogy „ha nincs elegendő hely, hasíthatnak egy részt ősbudából e célra, mert én a nappali mulatókat többre becsülöm az éjszakai ősbudai mulatóknál. … A vurstli a Városligetben maradhat épen úgy, mint az Berlinben, vagy Bécsben látható. Nem tartom igazságosnak, hogy külön úriliget és külön népliget legyen. A vurstlival együtt a ligetből el kellene távolítani az állatkertet is, mert hiszen a verkli hangja van oly kellemes, mint az oroszlán ordítása és a hiéna szaga bizonyára kellemetlenebb a nép szagánál.”

Húsz évvel később, amikor vurstli kitelepítése ismét komolyan szóba került, a mutatványosok magas pártfogójukra már nem számíthattak. Vázsonyi Vilmos 1926. május 29-én Baden Bei Wien-ben szívroham következtében elhunyt.

-----

I. felvonás: Így kezdődött
II. felvonás: Élet a Tűzijáték téren
III. felvonás: A Vurstli aranykora
IV. felvonás: Új helyen, újult erővel
V. felvonás: A hanyatló Vurtsli
VI. felvonás: A Vurstli vége