FÉNYES GYÖRGY, a katonatisztből lett cirkuszigazgató

 A cikk az ADT segítségével készült

Fényes György neve fogalom volt a szórakoztatás világában. Igazgatása alatt a budapesti cirkuszt európai rangra emelte, a politika azonban megtörte karrierjét. 

Fényes György 1892-ben igazi mutatványos zsidó családba született. Édesapja, a német származású Glanzer Márton (1880-ban magyarosította nevét Fényesre) erőművész, cirkuszi akrobata volt. Miután a manézs világából kiöregedett, felcsapott mutatványosnak. 

 

Fényest Györgyöt fiatal korában nem érdekelte a mutatványosság, másfajta karrierre vágyott. Iskolái elvégzése után 1913-ban önkéntesként bevonult katonának. Az I. Világháború kitörését követően már zászlósként került ki az olasz frontra, több csatában harcolt, részt vett az isonzói ütközetben, ahol egy gránáttól súlyos fej- és lábsérülést szenvedett. Felépülése után az orosz frontra vezényelték. A háború után nem szerelt le, tovább szolgált, részt vett a nemzeti hadsereg megszervezésében, majd a Horthy Miklós személyes védelmére rendelt géppuskaosztag parancsnoka lett. 1925-ben a vezérkari főnökségtől mint főhadnagy szerelt le, 1935-ben tartalékos századossá léptették elő. A fronton tanúsított hősiességéért számos kitüntetésben részesült. 1941-ben „az ellenforradalom idején tanúsított bátor magatartásáért” megkapta a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetést.

Fényes a civil életben is könnyen megtalálta a helyét, először bekapcsolódott édesanyja, özv. Fényes Mártonné mutatványos vállalkozásaiba, a vurstliban található legendás panoptikum, közkeletű nevén a Plasztikon és a Fortuna mozgó üzemeltetésébe.

Miután 1925 júliusában Rosenthal Pali bácsi, a vurstli népszerű vendéglőse a teljes csőd elől öngyilkosságba menekült, Fényes kibérelte a fővárostól Pali bácsi vendéglőjének parcelláját, majd az özvegytől – a Fényes család hathatós anyagi támogatásával - megvásárolta magát az épületet, becsületére legyen mondva, a teljes adósságállománnyal együtt.

Némi átépítés és átalakítás után a következő évben itt nyitotta meg Kék Hordó nevű éttermét, mely rövid idő alatt a Városliget egyik legnépszerűbb vendéglője lett. Hajnali ötig volt nyitva, polgári árakkal, remek borokkal és sörökkel, és még éjjel is meleg konyhával várta vendégeit. „A Kék Hordó a pesti jókedv, a gondűző pesti bohémség hivatalos tanyája. Ide jár mindenki, aki szereti Pestet, aki él-hal a jó zenéért, a jó hangulatért, a finom étetekért és — aki nem szeret korán lefeküdni” – írta a Színházi Élet 1928-ban. 

Letette a vendéglős mestervizsgát, így már bátrabban vállalkozhatott. Közben megnősült, feleségül vette Oberczián Gizellát. Házasságukból egy fiúgyermekük született.

1932-ben sikerrel pályázta meg a Vurstliban a Néparéna melletti Fővárosi Vendéglő bérleti jogát, melyből rövid idő alatt közkedvelt helyet varázsolt. „A népszerű halászkertben naponta szabadban főzött halászlét és halkülönlegességeket, valamint az erdélyi konyhaművészet nagyszerű ételeit szolgálják fel, és Abdul Halim néger jazz zenéje mellett szórakozik a közönség” – írta a Magyar Hírlap 1933 júliusában. Nemcsak ízletes ételekkel és jó minőségű borokkal várta a vendégeket, hanem kiváló művészekkel is. Vacsoraestjein rendszeresen fellépett Békeffi László, a kor neves humoristája és Kalmár Pál, az 1920-30-as évek egyik legnépszerűbb énekese. Ezt a vendéglőt 1936-ig működtette.

Fényes György Nagyvendéglője a Vurstliban, a Néparéna mellett

 Fényes azonban ennél többre vágyott. Amikor a Főváros 1934-ben pályázatot hirdetett a volt Beketow cirkusz (Nagycirkusz) bérletére, gondolt egy merészet és ő is beadta pályázatát. Rajta kívül még hárman voltak versenyben : Gauthier Henrik artista, a Busch Cirkusz és Árvai Rezső, a Beketow Cirkusz volt vezetője. Utóbbi pályázata érvénytelen volt. 

Az ügyben illetékes Városgazdasági Bizottság némi vita után a Busch cirkusz ajánlatát fogadta el. Bár a kiírásban szereplő 6 év helyett Busch csak egy évre szerette volna bérelni a cirkuszt, a bizottság azért döntött mellette, mert úgy látták, hogy „ Busch nemzetközi viszonylatban is tekintélyes hírnévnek örvend, a Busch-cirkusz valóságos fogalom, amelyet külföldön nagyon jól ismernek”. Fényes ezzel szemben nem rendelkezett cirkuszi tapasztalattal, neve ebben a világban ismeretlen volt. Ráadásul Busch vállalta, hogy felújítja a cirkusz épületét, és ígéretet tett arra is, hogy jelentős számú magyar artistát fog alkalmazni.

Fényes csalódott volt, de nem keseredett el. A Főváros időközben kiírta a Vurstliban lévő volt Barocaldi cirkusz, a Néparéna (Kiscirkusz) bérletére vonatkozó pályázatot. Fényes ezen is elindult és nyert. Óriási lendülettel és lelkesedéssel fogott első cirkuszi programja összeállításához, és már májusban fergeteges műsor fogadta a Fényes Cirkusz Varieté névre keresztelt Néparéna közönségét. „Új vezetés! Új szellem! Gyerekeknek: öröm, serdülőknek: élmény, felnőtteknek szórakozás” – hirdette a korabeli sajtóban új műsorát. 

Mindenki elégedett volt. A közönség azért, mert „Budapest kényes ízlésű közönségének tetszését megnyerő és kielégítő műsorral” indult az évad, a szakma azért, mert „Fényes György biztos kezű és szakértő vezetése mellett helyet találnak a magyar artisták legjobbjai”, a Főváros vezetése pedig azért, mert „ a megnyitó díszelőadás nagyszerű programja és telt háza kapcsán …. végre egy anyagi és művészi szempontból megbízható szakember kezébe került a Néparéna.” Műsora színvonalas és megfizethető volt, hétköznapokon négy, vasárnap hat előadást tartott – igaz, váltott társulattal.

Programjaiban inkább a varietékre jellemző elemek domináltak, az ízlésesen megszerkesztett műsorokban főleg magyar artisták produkciói, énekes és táncszámok váltották egymást.

Miközben Fényes sikert sikerre halmozott a Kiscirkuszban, Busch számításai nem jöttek be, pedig még látványos vízi cirkusszal is megpróbálkozott, ám a nézők – vasárnap is csak fél házzal mentek a műsorok - és így a bevétel elmaradt a várakozástól. 1935. októberében Busch úgy döntött, hogy tovább nem finanszírozza a ráfizetést, ezért szerződésbontást kezdeményezett a Fővárosnál. 

Fényes most már némi tapasztalattal, és nem kevés sikerrel felvértezve ismét megpályázta a nagy cirkusz bérletét, amit egyedüli indulóként most már meg is nyert. Az Ojság c. vicclap némi szarkazmussal jegyezte meg, hogy Fényesnek „az a jogcíme is megvan, hogy miként borúra jön a derű, Busch után hadd jöjjön a Fényes”.

A Főváros elvárása az volt, hogy Fényes a két cirkusz üzemeltetése mellett mondjon le vendéglője működtetéséről. Miután ez megtörtént, a Főváros elhatározta annak lebontását.

Fényes vezetésével a Nagycirkusz ismét régi fényében ragyogott. Műsorai változatosak, izgalmasak, színvonalasak voltak Szinte folyamatosan járta a világot, tárgyalt, egyeztetett, alkudozott. Így sikerült leszerződtetnie London, Stockholm, Koppenhága, Zürich, Párizs, Berlin cirkuszainak legnagyobb sztárjait. Fellépett műsoraiban a világhírű Charlie Rivels, Koringa hindu hercegnő krokodiljaival és még számtalan világsztár. Külföldön szerzett tapasztalatait felhasználva folyamatosan fejlesztette cirkuszát, felújította a porondot, az épület homlokzatát és a büfét. Külön figyelmet fordított épületen belül és kívül a tisztaságra. A fellépők 80%-a azonban külföldi artista volt,  Fényes ugyanis úgy ítélte meg, hogy a magyar artistaszámok között kevés a magas színvonalú produkció. Magyarokat leginkább a délutáni előadásokon léptetett fel, amivel jó néhányuk haragját kivívta. 

Fényes György megérkezik világsztár szerződtető európai körútjáról

Remek szervező volt, emellett ismerte a közönség igényeit. Különös hangsúlyt helyezett a reklámra, színes plakátjai városszerte ismertek voltak, csakúgy mint igényes megjelenésű műsorfüzetei.  Erőskezű igazgató volt, nem tűrte sem az engedetlenséget, sem a rendetlenséget, alkalmazottait viszont megbecsülte. Személyesen ismerte valamennyiük családját, számon tartotta születésnapjukat, ilyenkor kisebb ajándékokkal kedveskedett nekik, időnként vendégül látta őket otthonában.

„Budapesten cirkuszláz van. A porond hősei emberezreket vonzanak naponta. … Talán még soha nem volt olyan érdeklődés a cirkusz iránt, mint amilyen most van. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy kitűnő, szórakoztató és valóban világvárosi cirkusz-műsort szívesen néz meg a közönség. Fényes György igazgató csodát művelt, amikor a cirkuszhoz visszahódította a nagyközönséget” – írta 1937-ben a Magyar Hétfő című lap. 

1939-ben az egyik újság nemes egyszerűséggel így jellemezte a cirkuszigazgatót: „a főváros egyik legavatottabb kezű nyári szórakoztatója”. 

Színvonalas, nagy műgonddal összeállított műsorainak gyakran voltak vendégei az ország vezetői és az arisztokrácia képviselői. Az előadásokat többször meglátogatta Horthy Miklós kormányzó és családja, egyik műsorát végignézte a királyi család két tagja, Auguszta hercegasszony és Magdolna hercegnő. De budapesti tartózkodása alatt Fényes vendégül látta cirkuszában Nazli egyiptomi anyakirálynőt, lányait és népes kíséretét is.

1937-re a kiscirkusz, a Néparéna olyan rossz műszaki állapotba került, hogy felújítása elkerülhetetlenné vált. A város vezetése azonban úgy határozott, hogy egy fillért sem költ felújításra, inkább lebontatja az épületet. A fővárosban nem volt akkora fizetőképes kereslet, ami két cirkusz rentábilis üzemeltetéséhez szükséges lett volna. Fényes ezután a Nagycirkuszban bevezette az úgynevezett délutáni fél helyárakkal való előadást, így kárpótolva azokat a kispénzű nézőket, akik azelőtt a Néparénába jártak.

1939-ben pályázott a megüresedő Művész Színházra, ahol artistákkal, sanzonénekesekkel egy valódi orfeumot szeretett volna működtetni. Tervét azonban a Főváros vezetése nem támogatta.

Fényes György a cirkusz előtt fogadja Horthy Miklóst és feleségét

Fényes gyakran és sokat jótékonykodott. Számtalan esetben ajánlotta fel valamilyen nemes közcélra egy-egy előadás teljes bevételét. Bár ritkábban léptetett fel magyar artistákat, a Magyar Artista Egyesület minden szociális megmozdulásában részt vett, annak segélyalapjának jelentős összegeket juttatott. Rendszeresen támogatta a Magyar Vöröskeresztet, annak is a Vilma királyné úti gyermekotthonát, a Gyermekbarátok Országos Egyesületét, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetét, sebesült katonák részére állandó ingyen helyeket tartott fenn, támogatta a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalapot. A berlini olimpia bajnokainak külön díszelőadást rendezett, ahol minden győztesnek ezüst serleget ajándékozott. Nem egyszer tartott olyan gyermekelőadásokat, ahol a gyerekeknek uzsonnával is kedveskedett, 1942-ben a „Gyermekhét” alatt közel tízezer gyerek nézhette végig műsorát.  A zsidó árvaházak növendékeit minden új műsorán vendégül látta. Csatlakozott az „Adjunk apát a hadiárváknak“ mozgalomhoz: egy hadiárva nevelésének költségeit vállalta. 

A második világháború alatt többször anyagilag támogatott állás nélkül maradt artistákat, nem egyszer előfordult, hogy olyan kollégáinak is kifizette havi bérét, akik akkor éppen munkaszolgálaton voltak. A zsidóüldözések idején zsidó származású artisták alkalmazásával biztosított számukra némi megélhetési lehetőséget.

1939-40 telén a ránehezedő hó nyomása alatt beszakadt a cirkusz tetejének egy része. Miután Fényes saját költségén a hibát kijavíttatta, és a belső berendezések egy részét is kicseréltette, a Főváros 1943 januárjáig meghosszabbította bérleti szerződését. 

A második világháború kitörését követően szűkültek Fényes szerződtetési lehetőségei, ennek ellenére mindent elkövetett, hogy a tőle megszokott magas színvonalú produkciókkal várja a közönséget. „Gratulálunk Fényes Györgynek a sok mosolyért — amelyet a mai nehéz időkben műsorával az arcokra varázsolt.” – írta a korabeli sajtó. Ugyanakkor a háborús viszonyok a kezére is játszottak. Amikor a Budapesten át Stockholmba tartó világhírű „Némo kapitány és kötéltáncos tigrisei” cirkuszi csoport közlekedési fennakadások miatt nem tudott továbbutazni fellépése színhelyére, Fényes gyorsan reagált, és leszerződtette a veszteglő cirkuszi csoportot.

1942-ben kérvényezte, hogy a következő év végén lejáró szerződését mielőbb hosszabbítsa meg a főváros 1947 végéig. Kérését azzal indokolta, hogy az igazán jó attrakciókat évekkel előre le kell kötni, ez pedig csak akkor lehetséges, ha több évre biztosítva látja bérleti lehetőségét. Továbbá tervbe vette egy vízi cirkusz szerződtetését is, amihez átalakításokat kellett végrehajtania. Kérvényében azt is felvetette, hogy előbb-utóbb szeretné téli-nyári cirkusszá átépíteni az épületet. A Főváros támogatta kérését.

Fényes György Jávor Pállal beszélget

1943 elején úgy tűnt, hogy megfelelő óvóhely hiányában az idényre nem kap működési engedélyt a cirkusz. Fényesnek ekkor még „sikerült elhárítani a nehézségeket”, így május 1-én ismét fergeteges műsorral indult a cirkuszi évad, többek között a világhírű Hagenbeck vadállat revüjével, melyben „oroszlánok, tigrisek, jeges- és barnamedvék, egyszerre mutatják be az idomitás csodáit”. 

Egy évvel később viszont már nem kapott nyitási engedélyt, mert sem a cirkuszban, sem pedig a Városliget egész területén nem volt megfelelő óvóhely, amelyik a légitámadások esetén a közönségnek biztonságos menedéket tudott volna nyújtani. A megszálló német csapatok a cirkuszt istállónak használták, az épület a Városligetben dúló harcok során megsérült, teteje beomlott, az üresen maradt épületből a környék lakói amit csak lehetett, elhordtak.

Budán még folytak a harcok, amikor néhány artista – Árvai Rezső és a Göndör testvérek vezetésével - hozzáfogott a ligeti cirkuszi élet megszervezéséhez. Azt kérték a polgármestertől, hogy adja ki számukra a cirkusz működési engedélyét. Kezükre játszott, hogy Csorba János polgármester február 8-i rendeletében visszavonta „az 1945. január hó 21. napja előtt kiadott összes színháznyitási – mozgófényképszínház játszási, - valamint egyéb szórakoztató (orfeum, varieté, mulató, mutatványos telep, stb.) előadások tartására jogosító” engedélyeket. Fényes György, akinek 1947-ig volt érvényes szerződése egyrészt betegeskedett, másrészt a romokban heverő Duna-hidak miatt nem tudott Budáról Pestre jönni. Mindenesetre ügyvédje útján, már csak jogfolytonosság okán is, magának kérte a cirkuszi engedély kiadását. 

 Egy friss kormányrendelet szerint azonban működési engedélyt csak az kaphatott, akit az 1945 elején megalakult igazolóbizottságok igazoltnak nyilvánítottak. A bizottságok egyebek között azt vizsgálták, hogy az illető 1939. szeptember 1. után tagja vagy támogatója, céljai helyeslője, eszméi terjesztője volt-e nyilas, fasiszta jellegű pártnak vagy mozgalomnak, súlyosbította-e a joghátránnyal sújtottak helyzetét. Annak ellenére, hogy horthysta múltja miatt Árvai és Göndör erősen támadták Fényest, az igazolóbizottság igazoltnak jelentette. Ezt a döntést Árvaiék megfellebbezték. Hosszas nyomozás és kihallgatások sora után az ügy a Népbíróság elé került, amelyik az igazolóbizottság határozatát megváltoztatta, és Fényest mondvacsinált indokokkal  „jogosítványa gyakorlásától háromévi időre” eltiltotta. A fő vádpont az volt ellene, hogy a viaszbáb-kiállítás, a Plasztikon háború előtt megjelent ismertetőjében, melynek ő volt a felelős kiadója, Mussolinit és Hitlert is pozitív színben tüntette fel. Történt mindez annak ellenére, hogy számtalan magánszemély emelte fel szavát Fényes mellett, közöttük Dinnyés Lajos, a Független Kisgazda és Polgári Párt nemzetgyűlési képviselője, későbbi miniszterelnök.

Fényesnek ezután már nem volt mozgástere, Árvaiék átvették a cirkusz üzemeltetését, visszaszerzésére semmi esélye nem maradt. Teljesen visszavonult, és soha többet nem foglalkozott a szórakoztatóiparral, egy szövetkezetben lett bedolgozó. Élete vége felé sokat betegeskedett. 1958. szeptemberében, 67 éves korában tüdőgyulladásban hunyt el. A családja által kiadott, halálról szóló 4 soros közleményt csak a Magyar Nemzet közölte az utolsó oldalon, a halálozás rovatban, múltjáról egy szó sem esett benne. Csak a beavatottak tudhatták, hogy a 20. század egyik legnagyobb magyar cirkuszigazgatójának gyászhírét olvassák.  

Írta: Majkó Zsuzsanna és Ligetfalvi György