A VÁROSLIGETI VURSTLI TÖRTÉNETE - V. felvonás: A hanyatló Vurtsli
A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült
1926-ban döntés született a Széchenyi Gyógyfürdő bővítéséről. Ám az 1908-as költözést megúszó mutatványosok útjában voltak az új épületnek. Költöznie kellett Kőnig dohánytőzsdéjének, Peskovits céllövöldéjének, Radanovits és Laufer kávéházának, Bienenfeldné fényképészetének és Hinczék bábszínházának is. Ők kibérelték a vurstli főutcáján a felszámolt szatócsbolt és hajóhinta helyét, és most már kis lakást is hozzácsatolva újra felépítették bábszínházukat, ahol - immár a kor igényeihez igazítva - műsoruk Grimm mesékkel és Walt Disney történetekkel és alakokkal bővült. Akárcsak jó néhány mutatványos társuk, ők is kénytelenek voltak „több lábra” állni, mert minden erőfeszítésük ellenére bábszínházuk nem biztosította a megélhetésükhöz szükséges anyagi fedezetet. Ezért 1939-ben megvásárolták a zsidó származása miatt a mutatványossággal felhagyni kényszerült Silberstein Izidortól az általa üzemeltetett krinolint és erőmérőt.
1928 májusában Budapesten vendégszerepelt Josephine Baker, a világhírű francia énekes-, táncosnő. Egy verőfényes szombaton teljes kíséretével kilátogatott a Vurstliba. „Gyermeki boldogsággal élvezte ki a vurstli minden mulatságát. Repült a ringlispielen, utazott a barlangvasúton, célbalőtt a táncoló babákra. Ivott a piros limonádéból. Evett óriáskiflit.”
 |
| Josephin Baker 1928-as budapesti fellépésének plakátja. Tervezte: Réz-Diamant Tibor |
Baker látogatása nem befolyásolta a Vurstli látogatottságát, hétvégeken és ünnepnapokon továbbra is hömpölygött a tömeg, hétköznapra pedig inkább a pangás volt jellemző.
Közben felnőtt egy generáció, amelyiknek már nem volt elég a hagyományos vurstli kínálata, mást, érdekesebbet, izgalmasabbat kerestek. Az ő igényeik kielégítésére épült a Royal Vio mozi helyén a Fisch család üzemeltetésében ródli pálya.
 |
| Fisch ródli a Vurstliban (forrás: Vígh András gyűjteménye) |
1936-ban elkészült, de soha nem került forgalomba a „Városligeti játéktér, gyermekszórakoztató és látványok helye ” című társasjáték, azaz a Vurstli társas. Készítője, Stippek József építész volt. A Vurstli épületeit ábrázoló pályán úgy kellett végig menni, hogy „ki lehetett próbálni” a ringlispílt, az óriáskereket, a barlangvasutat, a hajóhintát, a céllövöldét, meg kellett nézni a Feszty-körképet vagy a Jókai Színkörben egy előadást, be lehetett ülni a Liliputi Színházba, a Bábszínházba, a Cirkuszba és persze körül kellett nézni a Plasztikonban is. Ezt a „komoly játékot” Stippek úgy alkotta meg, hogy még azok a gyereke is élvezzék, akik nem jutnak el a Vurtsliba. ((Stippek játékterveről 2013-ban, az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyvében Haider Edit írt remek összefoglalót.)
100 éves a vurstli
Az 1930-as évek közepén immár sokadszor, ismét felmerült a város vezetőiben, hogy meg kéne szüntetni a Vurstlit, mert a Városligetben „nincsen szükség az ilyen népi mulatságra."
 |
| Karikatúra a Vurstliról (Esti Újság, 1938. július 13.) |
Bár a vurtsli ekkoriban már közel sem volt olyan népszerű, mint a század elején, a mutatványosok mégis úgy döntöttek, hogy egy hatalmas népünnepély keretében a város vezetői felé bizonyságát adják nélkülözhetetlenségüknek.
 |
| 100 éves a Vurstli – a Liliputi zenekarral |
Hatalmas ünnepséget terveztek július 14-án délután 4 és hajnali 1 óra között. A bevételt a szervezők ismét jótékony célra szánták, ezúttal a nyugdíjas színészek egyesületét kívánták megsegíteni. A hajnalig tartó népünnepélyen ott volt a főváros apraja nagyja, aznap délután és este több mint tízezer ember volt kíváncsi a már jól ismert látványosságokra. Az egyes mutatványoknál – mint kikiáltók – megint a kor jeles színészei segédkeztek, itt volt többek között Mezey Mária, a Latabár testvérek, és Kőváry Gyula. Részletekről bővebben itt olvashat.
A vurstli és az Angol Park között az egyik - de nem az egyetlen - különbség az volt, hogy az előbbit főleg a szegényebb rétegek – gyári munkások, inasok, cselédek, bakák, stb. - látogatták, míg az Angol Park inkább a tehetősebb polgárság szórakozási igényeit igyekezett kielégíteni. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy a tehetősebbek nem látogatták volna a vurstlit. Szőke Szakáll, a világhírű amerikai filmszínész nem egy alkalommal töltötte idejét a Vurstliban, mikor éppen Budapesten tartózkodott. Sőt, előfordult, hogy beállt a Liliputi művészek közé konferálni. De ugyanígy tett az akkor már neves színésznő, Dayka Margit is, amikor férjével, Kovács Károly színésszel beült egy Liliputi előadásra. Bárhogy próbálkozott inkognitóban maradni, a közönség is és a törpe színészek felismerték. Dayka a liliputiak kérésére beugrott egy szerep erejéig kedvencei közé, majd megvendégelte őket.
 |
| Nyugodt Vurstli |
Mivel a vurstli nem egy, akkoriban népszerű film, színdarab helyszíne, témája volt, írók, színészek rendszeresen kijártak a vurstliba tapasztalatot gyűjteni. Közismert, hogy Molnár Ferenc rendszeres látogatója volt a Vurstlinak, név szerint ismerte a mutatványosokat. Mielőtt a Liliom c. világhírű drámáját megírta volna, hosszú időt töltött Helfgott bácsi fotó műterében és figyelte a városligeti jasszokat. Egy időben Rádai Imre is rendszeres vendége volt a Barlangvasútnak. Ő a sárkánymozdony vezetőjétől leste el a különböző fogásokat, így készülve fel Faragó Sándor „Barlangvasút” c. drámájának főszerepére, ahol a barlangvasút mozdonyvezetőjét alakította.
 |
| Simor Erzsi, a Magyar Színház népszerű színművésze a pofozó emberrel. (forrás: Színházi Magazin, 1939) |
Néhány nappal a 100 éves vurstlit tiszteletére rendezett népünnepély után a mutatványosok arra lettek figyelmesek, hogy minden nap 11 óra körül gyönyörű autó áll meg a Schaftner körhintájánál és a népszerű művésznő Tolnay Klári szál ki belőle egy úr társaságában és besiet az egyik céllövöldébe. A művésznő kísérője Hamza Ákos filmproducer volt és azért jöttek, mert Tolnay Klári a vurstliban tanult lőni. Következő filmjében, az Ábrányi Emil művéből készülő „A hölgy kissé bogaras” c. vígjátékban erre a tudásra szüksége is volt, mert a revolverével háza népét ijesztgető hölgyet alakított.
 |
| Ünnepi forgatag a Vurstliban |
Történt egyszer, hogy egy este, a FÉSZEK klubban tivornyázó társaság hirtelen felkerekedett és kilátogatott a vurstliba. A társaság tagja volt Molnár Ferenc író, Ferenczy György zongoraművész, Lányi Dezső a bivalyerős szobrász, Feiks Jenő festőművész, Kemény Simon költő, Ernst Lajos műgyűjtő, az Ernst Múzeum alapítója és Jób Dániel színházigazgató.
 |
| Feiks Jenő festőművész, Molnár Ferenc gyerekkori barátja, akiről Molnár Nemecsek Ernő alakját mintázta |
Féktelen jókedvükben mindent kipróbáltak: felültek a körhintákra, dodzsemeztek, célba lőttek. Aztán következett az est fénypontja, a pofozóember. Ferenczy György a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zongora tanszékének későbbi vezetője „Pianoforte” c. könyvében így emlékezett az akkor történtekre: „Ez egy bárgyú arcú óriás volt, hatalmas fejjel és valamilyen textíliával kitömött dagadó orcákkal. A vurstli egész közönsége ezeken a kifejezéstelen pofákon vezette le agresszióit. A pofozó ember fölött egy hőmérőszerű skála mutatta a lekent pofon erejét. Minden ütés után elektromos lámpa gyulladt ki a százasával növekvő számsor felett. 3000 volt a fölső határ. Természetesen ezt meg sem közelítettük. Minden reményünk Herkulesünkben, Lányi Pipiben összpontosult. .. Lányi nekidurálta magát – zutty!. Tényleg szép frász volt, fel is szaladt az elektromos higanyszál vagy 2700-ig. Most Molnár következett. Elegánsan levette kabátját, odaadta, hogy tartsam. Aztán finoman nekilendítette a karját és lekeverte a pofont. A lámpa a 3000-es számnál gyulladt ki! Bámulva és csodálattal tekintettünk a kipirult Molnára, akiből fizikai erőt legnagyobb tisztelői sem néztek ki. A zajos ováció után Feiks Jenő megragadta Molnár kezét.
- Ferikém – kérdezte izgatottan – hogy csináltad ezt?
A Liliom költőjének arcán megjelent a jellegzetes molnári mosoly és ezt válaszolta:
- Gondolni kell valakire.”
A II. világháború a mutatványosokat is nehéz helyzetbe hozta. Kevés volt a látogató, és a használható munkaerő, hiszen a hadra fogható férfiak többségét behívták katonának. Ameddig lehetett, addig a mutatványosok alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez: ha elsötétítés volt, akkor sötétben mentek a körhinták. 1944-ben viszont már alig voltak nyitva, a Ligetben óvóhelyek nem voltak, a légiriadók miatt gyakran ki kellett üríteni a Vurstlit. A Városligetet ért légitámadások következtében megsérült a Vurstli és az Angol Park jó néhány játéka.
-----
I. felvonás: Így kezdődött
II. felvonás: Élet a Tűzijáték téren
III. felvonás: A Vurstli aranykora
IV. felvonás: Új helyen, újult erővel
V. felvonás: A hanyatló Vurstli
VI. felvonás: A Vurstli vége
Megjegyzések
Megjegyzés küldése