A VÁROSLIGETI VURSTLI TÖRTÉNETE - I. felvonás: Így kezdődött
Nem volt ez másként Pesten sem. A város a török kiűzése után hamar, már 1694-ben szabadalmat szerzett évi négy országos vásár megtartására. Az eleinte alkalmanként 4 napig tartó sokadalmak, a 19. század közepére már 14 napos eseményekké nőtték ki magukat. Schams Ferenc budai patikus 1822-es leírásából tudjuk, hogy a vásárok alkalmával „szinte hihetetlen számú kereskedő, szatócs, kofa, házaló, vándor kézműves és zsidó lepi el a várost. 20 000 szekér is érkezik, mintegy négyszer annyi igavonó állattal, s eladók és vevők hada lepi el a várost.”
Ezeken a vásárokon mindig feltűntek a mutatványosok, akik szekereikkel, sátraikkal, összetákolt bodegáikkal és mutatványaikkal kevéske fellépti díj fejében igyekeztek elkápráztatni a vásárba érkezőket. A kedvelt és népszerű vásározó terek a város belső területén, nagyjából a mai Károly krt. – Múzeum krt. vonal és a Duna közötti sávban húzódtak. A mutatványosok többsége francia, német, olasz vagy osztrák volt. A „kóbor komédiások” mellet nagyobb vállalkozások is megjelentek. Ilyen volt Tschuggmall Keresztély mechanikus bábfiguráival, melyek „ügyes, virgoncz, kellemetes és mesterséges mozgásaival … a leghíresebb élő kötél-tánczolóknak is mesteri ögyességüket messze feljül haladván, a nézőt bámulásra és tsudálkozásra ragadják.” (Hasznos Mulatságok, 1830). Szintén a „nagy nevek” közé tartozott a kőművesmester fiaként született Tuschl Sebestyén, aki amellett, hogy néhány bálterem és korabeli kávéház tulajdonosa volt, a mai Bazilika helyén felépített egy 2000 személyes arénát, a Hetztheatert, azaz állatviadalokat bemutató színházat.
 |
| Tschuggmall Keresztély mechanikus bábszínházának plakátja (forrás: FSZEK Budapest gyűjtemény) |
(Közkeletű tévedés, hogy az Aréna út - ma Dózsa György út - az ott felépült, állatviadalokat rendező arénáról kapta volna a nevét. Aréna a mai Ajtósi Dürer sor, Dózsa György út sarkán valóban épült, de az színház volt és nem „hetztheater”.)
Ahogy egyre terjeszkedett a város, úgy szűntek meg a heti vásárok, miközben a hatóságok az érintett területek rendezése okán igyekeztek a csepűrágókat a külváros felé szorítani. A mutatványosok olyan helyet kerestek, ahol nagy, szabad területek voltak és ahol remélhetőleg sok ember megfordul. Így jutottak el a Városligetbe, amelyik egyre inkább a környék lakóinak kedvelt pihenő és kirándulóhelyévé kezdett válni, remek helyszíne volt népünnepélyeknek és ahol sátraik felverésére, maguk mutogatására megfelelő terület állt rendelkezésre.
Lassan-lassan szivárogtak a mutatványosok Ligetbe. Az első városligeti mutatványos, akit név szerint ismerünk, Grossinger Leopold nevű kocsmáros volt, aki a Szépítő Bizottmánnyal kötött szerződés alapján a Városliget területére 2 évre borkimérési jogot kapott. Grossinger egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy saját költségén gondoskodik egy körhinta felállításáról is, „tekintettel arra, hogy a Városliget fő főrendeltetése az, hogy a nagyközönség szórakoztatását szolgálja.”
 |
| A rondó kocsmákkal és körhintával |
A Városliget első körhintája még Grossinger előtt, az 1810-es évek elején épült, nagyjából a mai Olof Palme sétány és a rondó találkozásánál. Magas, kör alakú épület volt, magát a körhintát kézzel, a pincében hajtották. A korabeli feljegyzések szerint a "körjátékot" kifejezetten József nádor kérésére Lechner János, a Szépítő Bizottmány tollnoka, azaz az "építési engedélyek kiadásának nagyhatalmú ura", maga is építész tervezte és építette, mi több, családja üzemeltette. A "lóbábukat Párisból hozatták beléje." Lechner 1845-ben bekövetkezett halálát követően családja 1867-ig üzemeltette a körhintát, ekkor a város 5000 Ft örök áron megvásárolta a családtól.
Miután a hecc-színházakat működését a hatóság betiltotta, az állatviadalok helyett fokozatosan előtérbe kerültek a különböző, igen változó színvonalú cirkuszi mutatványok, és velük a vándorcirkuszok. Pesten az egyik első ilyen cirkuszi társulat a tiroli származás Aloys Schmidt vezette vándorcirkusz volt. Ők 1815-ben engedélyt kértek és kaptak pest város tanácsától, hogy a Városligetben egy mutatványos épületet építhessenek. Aloys Schmidtnek egyebek között volt számolni tudó csodalova, a társulat tagjai egyensúlyozó számokat mutattak be, sőt gólyalábon keringőt is táncoltak. Néhány évvel később a marosvásárhelyi Scalabrini József kötéltáncosai, majd Gautier József „lovagművészeinek és kötéltáncosainak társasága” szórakoztatta a közönséget.
Ahogy múltak az évek, egyre több mutatványos települt a ligetbe. Bodegáikat főleg a rondó környékén állították fel, „amely a mai Király-utca folytatása gyanánt terül el a Városligeti fasor átellenében”. A kínálat folyamatosan bővült, lett itt hinta, céllövölde, 1829-ben Stöger József felépítette a Városliget első csúszdáját, 1837-ben Tauber Fülöp egy tánchelyiség építésére kapott engedélyt, jöttek kardnyelők, kócevők, birkózók és egyéb csepűrágók, a nép meg a mai Városligeti fasoron át áramlott a ligetbe. Alig egy évvel Tauber megjelenése után vert tanyát a Városligeti mutatványosok között Wexlehner Sebestyén. Ő már nem alkalmi, hanem állandó engedéllyel rendelkezett. Fel is építette mutatványos bódéját, ahol 4 krajcárért egy „kukucsdobozban” nagyítón keresztül meg lehetett nézni a kor híres és hírhedt gyilkosságairól, szerencsétlenségeiről készült festett képeket.
A Városliget nem csak a hagyományos mutatványos produkcióknak adott otthont. Már jóval az 1896-os millenniumi kiállítás előtt volt a Ligetben léggömbrepülés és ejtőernyős ugrás is. Adam Menner, Lehmann Keresztély, Victor Silberer és Pálmay Ilka színésznő léggömbemelkedése, miss Leona Darré légi balerina attrakciói, André Jacques Garnerin ejtőernyős ugrása, majd az ezredéves kiállításon Godard kapitány ballon captifja tízezreket kápráztatott el.
 |
| Ernst Mensen |
Ha futás, akkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy 1862. szeptember 8-án, amikor is őszi majális, népünnep volt a Városligetben, „a látványosságot emelte egy szerecsen kengyel futó, ki hallomás szerint nem volt más, mint egy pesti születésű hölgy, illetve leány, ki feketére festette fehér képét, vörösre piros ajkát, bár futásbeli virtuozitásához nem kellett adni semmit, mert az méltó tetszésben részesült.” (Siklósi László: A magyar sport ezer éve II. Budapest, 1928)
A sok érdekes, izgalmas mutatvány közül kiemelkedett a középponti súlyerejű vasút (centrifugal-eisenbahn), „mellyel a mechanikában anynyira jártas hazánkfia, Danner úr, a városligetben tetemes költséggel s valóban meglepő nagyszerűségben állított fel , … Egy elkorlátolt helyen ugyanis két két nagy oszlop van egymás irányában rézsútosan elhelyezve, s közepén izmos vaspántok nagy kerek- vagy abroncsidomban állnak. Amint az egyik indulási oszlop után a négykerekű kis kocsit lebocsátják, villámgyorsasággal rohan az le s a vaskarikában olly sulyerővel fordul meg, hogy a benne levő tárgyak (például emberi test) mind a mellett is, hogy a vaskarika felső részén a kocsi egészen felfordulva rohan, mozdulatlanul maradnak meg helyökben, s a kocsi megfutván körútját, a másik oszloputra szalad fel, melly magas ugyan, de még sem olly meredek, mint a kiindulási oszlopot. "
 |
| Középponti súlyerejű vasút |
Korabeli beszámolók szerint 1862-ben a főszenzáció a rázó medence volt. A medence aljára két aranypénzt tett a ravasz mutatványos. Könnyű zsákmánynak tűnt, ám aki belenyúlt, hogy kivegye a pénzt, azt kisebb áramütés érte. A gyenge áramot, amit a medencébe vezettek, generátorral állították elő, amit állítólag gyerekek működtettek.
1860-as évek vége felé volt már itt céllövölde, ami egy igazi vadászat illúzióját keltette, Paprika Jancsi bábszínház és alulról fölfelé mozgó ördögmotolla, azaz óriáskerék is.
Ebben az időben a Városliget népünnepélyeknek is kedvelt helyszíne volt, ilyenkor szinte hullámzott a Liget hatalmas tömegtől. Ezeknek a népünnepélyeknek központi figurája és főszervezője Tomala Ferdinánd zeneműkiadó és műlapkereskedő volt, aki „nem volt professziónátus csepűrágó, a régi Pest életében olyan szerepet vitt ő, mint vidéken azok a nélkülözhetetlen tehetségek, akik a társadalom hasznos tagjainak vannak elismerve. Ez elismerés fejében ők rendezik a négyeseket, ők a dalárda vezetői, ők játszszák műkedvelői előadásokon a kedélyes apák szerepeit, mondják a pohárköszöntőket és menyegzők alkalmával viselik a kísérői, majd a násznagyi tisztségeket. Tomala úr ilyen nélkülözhetetlen tényező volt a régi Pest életében. Elismerésül elnevezték aztán a lapok strébernek, minden lében kanálnak, de azért írtak róla és megtekintették rémületes durrogtatások között végbemenő népünnepélyeit.” (Új Idők, 1906)
Már hetekkel a kitűzött nap előtt elkezdték a korabeli lapok a hírverést, a pest-budai közönség érdeklődésének felkeltését és ébrentartását, amikor „a tűzijáték nagymestere”, a bécsi Stuwer érkezése várható volt. A kitűzött napon aztán ezerszám csődült a nép a Városligetbe, a produkció helyszínére.
Nem mindennapi mulatság volt a „tűz-szökőkútak, világító tűzoszlopok, csillagokat nemző kígyórakéták” és a nemzeti színekben tündöklő színözön látványa. „Fölrepül végre a jeladó rakéta, s alig enyészik el víg sziporkája, megnyílik ropogás között az első homlokdíszítvény ezer csillagból szövött felirataival, fölötte középen tűzszökőkút fejlődvén ki, zöld s vörös csillag cseppjeit hatalmas erővel ég felé lövellve.”
Erre a produkcióra és még az azt követő években számtalanszor megrendezett tűzijáték bemutatókra a Városliget szélén, a mai Hermina út mellett, a Bethesda utcával szemközti részen (nagyjából a mai kutyafuttató helyén) került sor, mely területet Tűzijáték térnek neveztek el.
 |
| A Tüzijáték tér egy korabeli térképen |
 |
Huszár Adolf
(Morelli Gusztáv metszete) |
Huszár a Városligetben sétálva bukkant a rondónál a "városligeti nagykocsma" előtt elhagyatottan álló "régi körjáték" épületére, mely méreténél fogva alkalmasnak látszott műterem céljára. Rögtön kérvényezte a városi tanácsnál, hogy engedjék át számára az épületet. Meg is született a döntés: "A bizottmányilag és tanácsilag felhozott indokok méltánylásával indíttatva érzi magát a közgyűlés a városligeti nagy kocsma előtti körjáték épületet két évre Huszár Adolf szobrász úrnak a Petőfi szobor mintájának elkészítésére díjtalanul átengedni ..." Az évek során nem csak Petőfi szobra készült el a városligeti műteremben. Itt alkotta meg a művész többek között I. Ferenc József, Gyulai Ferenc, Izsó Miklós, Toldy Ferenc, Szentpéteri, Deák Ferenc, Barabás Miklós és Pulszky Ferenc szobrait is. Huszár 1879-ben engedélyt kért, hogy saját költségén megnagyobbíthassa műtermet, de kérését a tanács azzal utasította el, hogy szándékában áll az épületet "lerombolni és helyét parkozni kell".
 |
| Huszár Adolf műterme a régi körhinta épületében |
Egy korabeli anekdota szerint történt egyszer, hogy egy, a ringlispil elköltözéséről és az épület új funkciójáról mit sem tudó család betoppant az épületbe. Az éppen ott dolgozó Huszártól megkérdezték, hogy lehet-e itt ringlispilezni. "Lehet hát, csak az a kérdés: van-e költség." Miután a család kifizette a kért összeget, Huszár megpörgette a forgóállványt, melyen akkor éppen Petőfi szobrát mintázta. A család felháborodottan követelte vissza pénzét, mondván, hogy nem ők ültek a ringlispilen, "hanem az a nagyhajú, hosszú úr". A történet végét nem ismerjük, de minden bizonnyal valahogy azért sikerült megegyezniük. Az épületet végül 1901-ben bontották le.
--------------------
I. felvonás: Így kezdődött
II. felvonás: Élet a tüzijáték téren
III. felvonás: A Vurstli aranykora
IV. felvonás: Új helyen, újult erővel
V. felvonás: A hanyatló Vurtsli
VI. felvonás: A Vurstli vége
Megjegyzések
Megjegyzés küldése