REYMETTER ÁRPÁD, aki mindenhez is értett

A cikk az ADT segítségével készült

Reymetter Árpád maga nem volt mutatványos, a polgári életből érkezett a bohémek világába, ahol aztán az egyik legsikeresebb mutatványos üzemeket működtető vállalkozóvá nőtte ki magát. Egész pályáján a siker vágya, az állandó megújulás jellemezte. Bár üzleti fogásaiban nem volt mindig törvénytisztelő, erényei közé tartozott, hogy jó érzékkel ismerte fel az állandóan változó közönségigényt.  A II. világháború végéig meghatározó alakja volt a Vurstlinak

Budapesten született 1874-ben. Iskolái elvégzése után szolid, polgári állást vállalt, a Magyar Államvasutaknál lett tisztviselő.

Az akták tologatása azonban nem elégítette ki, színesebb, izgalmasabb életre vágyott, ezért pályát módosított. Körülnézett, terem-e neki babér a mulatók világában. Termett! 1900-ban már a városligeti Ős-Budavára mulatónegyed 700 személyes Folies Bergeres varietéjét igazgatja Balogh-Berger Jánossal közösen. Itt szórakoztatták az úri közönséget a hihetetlen népszerűségnek örvendő Gyurkovics lányok. Az 1890-es évek végén rendkívül kedveltek voltak a csak hölgyekből álló, pár fős énekes – táncos csoportok. Több ilyen is megfordult akkoriban Pesten, a közönség imádta a Barrison lányokat, a Vasquez lányok csoportját, vagy a Hiller lányokat.  Reymetter igazgató ötlete volt, hogy egy csak magyar lányokból álló együttest alakítsanak. Azt is ő találta ki, hogy a csoport nevét Herczeg Ferenc, abban az időben nagy sikerrel játszott  Gyurkovics lányok című színművéből „kölcsönözzék”. 

11. „Gyurkovics lányok”  Ének és táncz csoport. 3 nő.

A legcsinosabb Gyurkovics lányt, Gyurkovics Lolát (született Gottesmann Amália), aki szólistaként is szép sikereket aratott a Folies Bergeres-ben   Reymetter 1901-ben feleségül is vette. 

Nyughatatlan ember volt, mindig újabb és újabb kihívásokat keresett, többféle üzletet vitt egy időben. Miközben a Folies Bergere-t igazgatta, szerkesztette a Mulató Budapest című kiadványt, mely a pesti mulatók rövid életű műsorújsága volt.  1903-tól az Állatkert pénztárnokaként dolgozott, egyben ellátta az Állatkert ügynöki (szervezői) feladatait is, miközben saját látványossági vállalatát is irányította. Ügynöki minőségében nem nagyon törődött az Állatkert eredeti ismeretterjesztő és tudományos céljaival, az intézményt is egyfajta látványossági vállalatként kezelte. Szabadtéri egzotikus népcsoport bemutatókat, vadállat idomításokat és látványos artistaszámokat szervezett az Állatkertbe. Mindezen elfoglaltságai mellett ő szerkesztette a Vezető az Állatkertben című 1907-ben megjelent kiadványt is. 

Életében újabb lehetőség akkor adódott, amikor 1907-ben az új fürdő felépítése miatt a mutatványosoknak addigi helyükről el kellet költözniük. Az új mutatványos telepen Reymetter „hyppodrom-lovarda” céljaira igényelt egy parcellát. Bár a lovarda nem tipikusan vurstli mutatvány, a városi tanács elfogadta Reymetter érvelését, miszerint az „a közönség mulattatása szempontjából kívánatos kiegészítő része volna az új mutatványos telepen található különböző szórakozásoknak”, és az engedélyt megadta. A 600 m2-es lovarda március 15-november 1 között késő éjszakáig volt nyitva. A 15 méter átmérőjű manézsban hátaslovakat lehetett bérelni, illetve aki akart, lovaglási leckéket is vehetett.

Reymetter lovardája. Balra a Panoptikum és a Barlangvasút, jobbra Pöltl Károly céllövöldéjének sarka

Vállalkozásaiban mindig több lábon állt: a vurstliban kis bodegában mutogatta a szakállas nőt, a Reymetter Látványossági Vállalat égisze alatt „csodapókot” (jósnőt) utaztatott országban, és Majomszínházat működtetett az Angolparkban (itt volt kikiáltó Rigoló).

1911-ben Lauffer Vilmos vendéglőssel és Geiszler Károly moziüzem tulajdonossal sikertelenül próbálta - a hivatalos utat megkerülve - megszerezni a Nyugat Európában akkoriban nagy népszerűségnek örvendő új látványosságot, Okkultuszt, a beszélő emberfejet. Mivel Reymetterék nem fizettek az eredeti tulajdonosnak, szabadalombitorlást követtek el, a kilátásba helyezett per miatt pedig inkább visszaléptek a reményteljes üzlettől.

Miután a lovagoltatásnak, mint időtöltésnek a csillaga leáldozott, 1914-ben új vállalkozásba fogott: a lovarda helyén felállította Zeppelin nevű körhintáját. Közben újsághirdetésekben törpe növésű embereket toborzott tervbe vett liliputi színházához: „Kerestetnek törpe színtársulathoz fiúk éa leányok. Legnagyobb magasság 90 centiméter. Hibátlan külső. Nemzetiség mellékes. Kiképzés ingyen. Jó fizetés, családias bánásmód és ellátás. Előleg kapható. ... Rendkívül nagy havifizetést kaphat egy liliputi törpe, ha 60 cm.-nél nem magasabb. Leveleket kér Reymetter Árpád Budapest, Városliget, — Zeppelin látványosság.”  

Zeppelin körhinta

1926-ban felszámolta körhintáját, helyén - hallgatva az idők szavára - dodgemet kezdett üzemeltetni. „Soffőregyetem – mindenki maga vezeti autóját” – hirdette új szolgáltatását.  Ezzel magára haragította az Angol Park igazgatóját, Kurt Meinhardot, aki a város vezetőinek írt levelében kifogásolta, hogy a mutatványos telepen működő Reymetter-féle dodgem lemásolta az ő játékát, rontva az ő üzletét.

Egyéb elfoglaltságai mellett szívén viselte a mutatványosok sorsát, az 1920-as évek elején elnöke volt a Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesületének.

Az üzleti élet mellett bekapcsolódott a politikai életbe is, a Nemzeti Demokrata Pártban vállalt szerepet. 1925-től öt évig Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának póttagja volt  a VI. kerület képviseletében.

Lánya, Reymetter Margit 1923-ban rövid életű házasságot kötött Upor Jenővel, a híres városligeti vendéglős család, az Ungerleider família fiával, majd egy újabb sikertelen házasság következett. Margitot is vonzotta a bohém világ, apja segítségével 1940-ben a Royal Varieté igazgatója lett. Itt ismerkedett  meg Berczy Géza színésszel, akivel egy évvel később házasságot kötött.

Reymetter Árpádot 1945-ben az igazoló bizottság igazolta, de már semmi nem volt olyan, mint régen. Amerikai út 47. szám alatti lakásába társbérlőket költöztettek, a sajtó pedig a munkásait kizsákmányoló vagyonos vállalkozóként állította be.  Nem érte meg a vurstli és az Angolpark államosítását, 1950. januárjában 50 évi boldog házasság után, 76 éves korában elhunyt. Eredetileg a Vurstli 25. számú parcelláján állt lovardájának épülete 2018-ban az Állatkerti körúton, a Holnemvolt Vár részeként éledt újjá.