MESECSÓNAK

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

Levéltári iratok tanúsága szerint az Angol Park tulajdonosai, a Meinhardt testvérek 1923 májusában „Barlang csónakázás szórakoztató” építését kérvényezték. A hatóság a szükséges engedélyeket napokon belül ki is adta. Akárcsak a Hullámvasút esetében, az ideiglenes engedély 1923. december 31-ig szólt. A 210 m hosszú betoncsatornát, valamint a 10 kisebb és egy nagyobb méretű un. dioráma helyet hónapokon belül megépítették, és a Hullámvasút alatti új látványosság a  Csodacsónak nevet kapta.  

Csodacsónak 1929-ben

A csatorna vizét egy, az indulási hely mellett kialakított elektromos meghajtású nagy lapátkerekek mozgatták, így a 6 személyes csónakok – anélkül, hogy utasaiknak evezniük kellett volna - folyamatosan, szép lassan haladtak, miközben a benne ülőknek volt idejük a dioráma helyekben látható képeket nézegetni. (A meghajtás érdekessége volt, hogy nem közvetlenül a kerék által meglökött víz vitte a csónakokat, hanem a meder volt két részre osztva és a lapátkerék a magasabb részre emelte a vizet, ahonna az lefolyva magával sodorta a csónakokat.) Azt biztosan tudjuk, hogy a 40-es években Grimm mesék jeleneteiben gyönyörködhettek a csónakázók. 

Az Angol Park alaprajza 1923-ban. A Csodacsónakot a 15. szám jelöli

Ebben a csendes, nyugodt mesevilágban nagy ritkán előfordultak balesetek. Egyszer néhány tréfás kedvű fiatalember, kezüket a falnak szorítva megállította csónakjukat. A mögöttük haladók későn vették észre az akadályt így a két csónak összeütközött. A Magyarság c. lap  1927. november 1-i száma így írt a fura balesetről: „A következő percben hangos sikoltozás, lárma és kétségbeesett női segélykiáltásoktól visszhangzott a keskeny és koromsötét barlang és csak később derült ki, hogy az összeütközött csónak megtelt vízzel és elmerült a 70—80 centiméter mélységű jéghideg vízben. Az elsüllyedt csónakban ült Keglevich Géza gróf, a felesége és még egy ismerős házaspár. A grófnak sikerült a négy fiatalember csónakjába átmászni, ellenben a grófnő derékig állt a jéghideg vízben s éppen arra törekedett, hogy az utánuk következő üres csónakba bemásszon, amikor a négy fiatalember, ahelyett, hogy a grófnő segítségére sietett volna, elengedték a saját csónakjukat, úgy, hogy a grófnő a két csónak között ismét lezuhant a vízbe és súlyos zúzódásokat szenvedett.”  A balesetből bírósági ügy lett, és bár az úrfiak azzal védekeztek, hogy „véletlenség okozta a balesetet, mert ők csupán pillanatokig akadályozták meg a csónakot a továbbhaladásban”, a tanúk kihallgatása után a bíróság nyolc-nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte a vádlottakat, az ítélet végrehajtását azonban felfüggesztette. A csónak megállítása és az ezzel járó kalamajka előidézése később sem vesztett népszerűségéből.

Ennél sokkal súlyosabb bűncselekmény történt 1947-ben. Egyik nap a Csodacsónak környékén rémült kiáltozásra lettek figyelmesek az arra sétálók. Azonnal leállították a vizet hajtó kereket. A rendőrök az egyik csónakban egy rémült fiút és egy kb. 20 éves fiatalembert találtak. A kisfiú elmondta, hogy azért kiabált, mert férfi erőszakoskodott vele. A férfit azonnal letartóztatták, akiről később kiderült, hogy gyerekekre vadászva rendszeresen portyázott az Angol Parkban. 

Forrás: Fortepan

A háború alatt a Csodacsónak kisebb sérüléseket szenvedett, a belövések csak a mederfolyosó mennyezetének egy részét lyukasztották ki. Ennek ellenére és ezzel együtt a látogatók, főleg a gyerekek változatlanul élvezték a hajókázást a mesék birodalmában. Ez az idilli állapot 1950-ig, a Vidámpark létrejöttéig tartott.  Ekkor egy korabeli állásfoglalás szerint a „teljesen nívótlan, butító csodákat” felvonultató Csodacsónaknál  - „melyet minden alap nélkül neveztek így” - gyökeres változások váltak szükségessé.  

Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1951. január 9-én tárgyalta a "Javaslat a városligeti mutatványos telep kérdésének rendezése, a Vidám Park fejlesztése ügyében" c. előterjesztést. Ebben sok egyéb vidámparki mutatvány mellett szó esett a Mesecsónak jövőjéről is, mely a tervek szerint új tartalommal, a szocialista Kína életét bemutató képekkel működne tovább, és amely „a régi, elnyomott, kizsákmányolt és az új, felszabadult Kína életét szemlélteti a szórakozva tanulni vágyó közönséggel”. 

Cso-bo-go egyik diorámája

Pánczél Pál, a Budapesti Pártbizottság kultúrpolitikai alosztályának jelenlévő képviselője a vita során hozzászólásában elmondta, hogy a „Csodacsónak belső tartalma elkészült. A terveket velünk beszélték át az elvtársak a Budapesti Pártbizottságon.  A lényege az, hogy bemutatja a régi kínai nép nyomorát, és ugyanebben a képben létezik a mandarinoknak, a felsőbb tízezernek a fényes élete. Folytatólagosan következik ezután, hogyan fejlődött Kína. Igyekeztünk a történelmi hűséget megtartani. A kép bemutatja a kínai háziipart is. A háttérben jelentkezik az új nagyipar és a végén a modern Kína. Van egy olyan kép, ahol már a forradalmi Kínát is bemutatjuk: a kínai népforradalmi munkájának eredménye a modern, szép, nagy Kína, amelynek az élete tovább halad, fejlődik. Körülbelül ilyen párhuzamokban van bemutatva Kína élete.„ Így is történt, a nem sokkal ezután immár új tartalommal újra megnyíló mesecsónak nevét stílusosan Cso-Bo-Gó-ra változtatták. Népszerűségére jellemző, hogy a Vidámpark 1951. évi beszámolója már arról tájékoztatta az illetékeseket, hogy a Csobogó bevétele az 1950 évihez képest (57 ezer Ft) aránytalanul (?) magasabb volt (208 ezer Ft), ami kizárólag a beruházott korszerű berendezések következménye.”  Kína ilyen formán történő népszerűsítése majdnem tíz évig tartott. 

A Cso-bo-gó bejárata

1961-től már a magyar és a világirodalom legszebb, legismertebb meséinek színes illusztrációi előtt haladtak a csónakok. Egy-egy dioráma erejéig látható volt Hamupipőke, Lúdas Matyi, Répa mese, Gulliver, Hófehérke és a 7 törpe, Ali baba és a 40 rabló, Aladdin és a csodalámpa, Jancsi és Juliska, valamint Münchhausen báró kalandjai. A legnagyobb dioráma teremben Seherezádé történetét láthatták a csónakázók. Itt a meder úgy volt kialakítva, hogy a csónakázás közben három ponton is be lehetett látni. Közben a régi fakerítést lebontották és mese jeleneteket felidéző új kerítést építettek. A 90-es évek elején egy éjjel valaki beszökött a Mesecsónakba és a teljes Seherezádé diorámát a felismerhetetlenségig szétverte. Ezután a betekintő ablakokat lezárták, a helyiséget raktárként használták. 

Mesecsónak alaprajza 1965-ben

A Vidámpark utolsó évtizedében az ismert, hagyományos mesék - Hamupipőke, Hófehérke, Lúdas Matyi, Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska mellett Vuk, Bubó, Vizipók figurái, sőt, Maugli a Dzsungel könyvéből és a Hupikék Törpikék is feltűntek. Hogy megelőzzék a figurák rongálását, a dioráma ablakokra rácsot szereltek, ennek ellenér állaguk folyamatosan romlott. 

Lúdas Matyiék a rács mögött

A Népszabadság 2009-ben így summázta a Mesecsónakról kialakult véleményét: „…a mélyedésekben iszonyatos kis figurák állnak, amelyekre legutóbb szintén úgy a hetvenedik lakkréteget kenhették. Maugli például már annyi lakkot kapott, hogy nincsenek ujjai, úgy néz ki, mint akit amputáltak ..” 

Aladddin a kerítésen

Az évek során nem csak a diorámák, a környezet és a műszaki színvonal is változott. Az 50-es évek végén elkészült a hatalmas méretű alvó óriás szobra is, mely a gyerekek legnagyobb örömére – néhányuk rémületére – szuszogott és horkolt is. Fokozta az élményt, hogy  a körülötte lévő apró liliputi figurák mozogtak.. Sajnos a 2000-es évek elején az óriás szétfagyott. Darabjai a raktárrá alakított Seherezádé terembe kerültek, felújítására akkor nem került sor.

A szuszogó, horkoló óriás (Forrás: Fortepan)

Korszerűsítették a ki és beszálló helyet is. Ezután egy pneumatikus szerkezet kiemelte a csónakot, így biztonságosabbá vált a ki és beszállás.  A csónakkiemelő szerkezetet a Vidámpark egyik dolgozója, Göndöcs Gábor tervezte, a kivitelezést az intézmény saját csapata végezte. A 90-es években kívülről leszigetelték a meder fölötti mennyezetet, melyet 2004-ben megismételtek.

Óriás "karbantartás" 1962-ben

1997-ben a 21/1997. (VII. 29.) KTM-MKM együttes rendelet a Schäftner-féle körhinta, a Barlangvasút, a céllövölde hátfala és a Dodgem épület tetőszerkezete társaságában műemléki védettség alá helyezte a hullámvasutat és a mesecsónakot. Az intézkedés „célja a Vidám Park együtteséből a század első évtizedeiből származó egyedi építészettörténeti, ipartörténeti értékekkel bíró épületek, épületrészek fokozott védelme” volt. 

A szuszogó óriás romjai 2013-ban

A Vidámpark 2013-as bezárásakor a Mesecsónak már meglehetősen lerobbant állapotban volt.

Az egyik dioráma hátulról 2013-ban

Az alagút és a dioráma fülkék többségének födém része több helyen ismét beázott, a vakolat omladozott, a nedves környezetben a vas szerkezeti elemek rozsdásodtak, a mederből szivárgott a víz. Az egész Mesecsónak kívül és belül egyaránt szánalmas állapotba volt.  

Egy dioráma fülke kívülről 2013-ban

Mivel a Biodóm építkezése csak 2016-ban kezdődött, 2014. május közepén átmeneti időre, a volt Vidámpark területén megnyitotta kapuit a több állatkifutóval és néhány új attrakcióval kiegészített Holnemvolt Park, melynek néhány megmaradt vidámparki játék mellett továbbra is vonzó látványossága volt a Mesecsónak. 

2014-es idényre a Mesecsónak medrének szigetelésével sikerült a vízszivárgást megszüntetni, újra lett festve a mesejeleneteket ábrázoló külső kerítés és a vizet hajtó óriás lapátkerék. 

2015-ben Székely Kata szobrászművész fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhetően „újjá született” az alvó óriás. A szobor új helyre, a Mesecsónak bejárati alagútja mellé került, a hátteréül szolgáló mesejelenetet Pénzes Dániel festőművész készítette. A szuszogó óriás ünnepélyes avatására a 2015-ös évad megnyitóján, március 26-án került sor, melyen részt vett a kilencszeres kenu világbajnok, Wichmann Tamás. Az ő tiszteletére az új óriás a keresztségében a Tamás nevet kapta. A szuszogó óriás a Holnemvolt Park 2015-ös évadának meglepetése, egyben egyik nagyon kedvelt látványossága lett. 

Wichman Tamás (foto: Bagosi Zoltán)

A Mesecsónak utolsó útjára 2015 végén került sor. 
2016-ban átfogó terv készült, mely a Biodóm és a Hullámvasút közötti területen egy, az Angol Park hangulatát XXI. századi színvonalon megidéző kis „mutatványos telep” kialakítását tűzte ki célul. Ennek keretében a műemléki előírásokat és szempontokat figyelembe véve teljes felújításon esett volna át a mesecsónak is. Az átfogó műszaki korszerűsítés mellett megújultak volna a diorámák is, melyek az elképzelés szerint a sárkányok különleges világát mutatták volna be. A megújult látványosság neve az elképzelések szerint a Sárkányhajóra változott volna.  

A tervből máig semmi nem valósult meg, napjainkban a Mesecsónak együtt pusztul a Hullámvasúttal.

----------

Köszönöm Mikus Ferenc értékes kiegészítő észrevételeit és javaslatait.