HEGEDŰS ADÉL, a szakállas nő

A cikk az ADT segítségével készült

Az angolszász országokban elterjedt freak-show, azaz, hogy a valamilyen testi hibával, rendellenességgel rendelkező embereket pénzért, látványosságként mutogatnak, Magyarországon sem volt ismeretlen műfaj. Legismertebb hazai képviselője Madárfejű Lajcsika volt. A hazai „sztárok” közül nemzetközi karriert azonban ismereteink szerint csak Hegedűs Adél, a szakállas nő futott be.

1882-ben született Magyarpécskán, eredeti szakmája óvónő. Csinos, fekete hajú lány volt, gyakran megfordultak utána a férfiak. Fiatalon férjhez ment Csillag Sándor magyarpécskai kereskedőhöz, házassága azonban csak néhány évig tartott. Válása után a  fiatalkorúak ceglédi intézetében helyezkedett el, mint felügyelőnő. Munkáját nagy odaadással végezte, védte, segítette, pátyolgatta a fiatalkorú bentlakókat.

A gondok 30 éves korában kezdődtek, amikor az állán megjelent egy kis pattanás. Eleinte nem nagyon törődött vele, de miután az egyre növekedett, orvoshoz fordult, aki műtétet javasolt. Az sikeres operáció után egy reggel a tükör előtt állva Hegedűs Adél döbbenten vette észre, hogy kellemetlen, erős szőrzet kezd nőni az állán. Az első ijedtség után, mint megannyi sorstársa, ő is elkezdte borotválni. Ám ez csak rontott a helyzeten, minél többet borotválta szakállát, az egyre sűrűbb és erősebb lett. Kétségbeesésében javasasszonyhoz fordult, de a várt javulás nem következett be, a rengeteg pénzért vásárolt „csodaszerek” semmit nem használtak, szakálla egyre nőtt és erősödött. Már-már beletörődött volna sorsába, de kis védencei elkezdték csúfolni, „szakállas felügyelőnőnek” nevezték, minden tekintélyét elveszítette, ráadásul B-listára került, elbocsátották állásából. Jobb híján elutazott Makóra szerencsét próbálni.

Nyugalma itt sem volt, ő lett a helyi látványosság, újságírók ostromolták interjúért, lakása előtt állandóan emberek tucatjai várták, hogy megnézhessék a „Kossuth-szakállas” nőt. 

Megunva az állandó vegzatúrát, úgy döntött, szerencsétlenségéből megpróbál tőkét kovácsolni. Levelezni kezdett impresszáriókkal, felajánlva magát és különleges adottságait. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy férfias külseje ellenére közben egymásba szerettek egy újságíróval, aki kifejezetten miatta érkezett a városba. Már túl voltak az eljegyzésen, ki volt tűzve az esküvő, amikor a vőlegény tragikus hirtelenséggel elhunyt.

A szakállas nő 1925-ben

Ekkor már nem volt miért Makón maradnia, feljött Pestre szerencsét próbálni. Úgy döntött, szakállából fog megélni, ezért az Artisták Egyesületétől működési engedélyt kért. Az egyesület orvosi vizsgálatot rendelt el, mert nem akart abba a nevetséges helyzetbe kerülni, hogy egy álszakállas nőnek ad engedélyt. 

Dr. Bischitz Miksa, az Artista Egyesület orvosa 1925 augusztus 12-én az alábbi igazolást adta: 

„Alulírott igazolom, hogy Hegedűs Adél magyarpécskai születésű,  Szondy ucca 90. szám alatti lakos, volt gyermektelepi felügyelőnőt a mai napon alaposan megvizsgáltam, nevezett teljesen ép, egészséges, fejlett nőnemű egyén, szervei teljesen épek, rajta semmi néven nevezendő alaki eltérés nincsen, nem látható nála más abnormitás, csak éppen a szakálla.”

Hegedűs Adél az orvosi bizonyítvány birtokában megállapodott Reymetter Árpáddal, hogy havi 3 millió koronáért, lakásért és teljes ellátásért fellép Reymetter városligeti mutatványos bódéjában – belépődíj 3000 korona! – és ott mutogatja „immár kenyérkereső szakállát”, sőt még az őt ábrázoló képeslapok bevételéből is részesedik. Ő lett „Adrienne, a szakállas nő”. 

" A világhírű magyar szakállas nő" - németnyelvű reklámplakát

A feladat nem volt konfliktusmentes. Több néző a szakáll valódiságáról annak ráncigálásával igyekezett meggyőződni, amit Adélnak, tetszik-nem tetszik, tűrnie kellett. Az üzlet szépen jövedelmezett, rövidesen Hegedűs Adél egy kisebb vagyont tudott megspórolni. Ha ideje engedte, besétált a városba, ahol sállal, széles karimájú kalappal ügyesen eltakarta szakállát. Mivel csinos alakja volt, a férfiak szívesen ismerkedtek vele, sőt volt olyan mi sem sejtő lovag, aki még moziba is elvitte. A meglepetés csak búcsúzáskor érte őket! Akadt azonban egy cvikkeres gavallér,  akit nem zavart Adél sűrű szakálla. Gyakran megvárta fellépései után és együtt mentek szórakozni. A lovag nem volt túl jól öltözött, ezért a vurstliban az a – talán nem is alaptalan - pletyka terjedt, hogy ezeket a kiruccanásokat Adél finanszírozza.

A sikeren felbuzdulva Reymetter szerződést kötött Adéllal egy  olaszországi turnéra, 40.000 korona bánatpénzt kikötve.

1925-ben, egy szép őszi napon Adél nem jelent meg a Vurstliban, fellépése megszokott helyén. Reymetternek annyit sikerült kinyomoznia, hogy a szakállas nő cvikkeres lovagjával egy konflison hajtott el. Miután Adél napokkal később sem került elő, elterjedt a híre, hogy lovagja eltette láb alól és meglépett a pénzével. Reymetter mindenesetre eltűnés miatt feljelentést tett a rendőrségen. 

A szakállas nő 1926-ban

Pár nap múlva a körözés eredménnyel járt, a makói rendőrség jelezte, hogy Adél útlevélért jelentkezett. Erre pedig azért volt szüksége, mert külföldi turnéra készült kedvesével. Bár Reymetternek komoly követelése volt a hölggyel szemben, a makói rendőrség kiadta az útlevelet, így Adél elindulhatott a külföldi sikerek felé.

Bejárta Ausztriát, Németországot, Olaszországot, Franciaországot, 8 hónapig a Barnum cirkusz szerződtette, majd áthajózott Amerikába. 1927-ben Coney Islandon lépett fel. „Mme Adrienne, Hungarian Bearded Lady” hirdették a plakátok. Pruszlikban, viganóban, piros lakkcsizmában, nemzetiszín szalagos fehér kötényben folyamatosan mosolyogva ült az emelvényen minden nap délután 1 órától hajnali 1 óráig,. Angolul nem nagyon tudott, a szerződéseket nem értette, így a gázsi nagy része „impresszáriója” zsebében landolt.

Adrienne, a magyar szakállas nő pruszlikban, köténykében, lakkcsizmában

A világjárásból 1931-ben tér vissza Magyarországra, ettől kezdve Makón egyedül, visszavonultan élt.

Mindössze 50 éves volt, amikor kevéske vagyonát felélve, mindenkitől elhagyatva, mindenkiben csalódva súlyos betegen a makói közkórházban 1933. december 18-án elhunyt. 

Holttestét felboncolták. A Friss Újság 1933. december 21-i számában megjelent hír szerint  „a boncolás megállapította, hogy agyában és mellékveséjében olyan nagyfokú és még soha nem tapasztalt rendellenességek voltak, amelyek magyarázatát adják az arcán történt elváltozásoknak. Az orvosi tudomány szempontjából oly nagy jelentőségű belső szerveket a pesti korbonctani intézet gyűjteményében fogják elhelyezni.”