RIGOLÓ, a kikiáltók királya

A cikk az ADT segítségével készült

A hintáslegények mellett a Vurstli jellegzetes figurái a kikiáltók voltak. Nem volt olyan bódé, amelyiknek ne lett volna saját kikiáltója, vagy ahogy ők nevezték magukat, rekommandőre. 

Az ő feladatuk volt, hogy becsalogassák – vagy a konkurenciától átcsalogassák – a nézőket. A kikiáltók jelentős része jobb napokat megélt ügynök, színész, vagy kiöregedett artista volt. Erényeik közé tartozott a remek beszédkészségen kívül a kreativitás, a rögtönző képesség, a harsányság és bizonyos pszichológiai érzék, ugyanis a szövegek stílusát mindig a látogató igényeihez kellett igazítani. 

A Vurstli egyik legjobb és legnépszerűbb kikiáltóját Rigolónak hívták.

1899-ben született, családi neve Gärtner József volt. Gazdag felmenői voltak, édesapja gyárigazgató volt. Kereskedelmi iskolában érettségizett, majd szülei unszolására drogistának állt, de a színészet, a színház mindennél jobban vonzotta, ezért otthagyta a drogériát, és a Vígszínházba állt statisztának. Nagyobb szerepekhez – valószínű tehetség híján – nem jutott, még a kisebb színházi sikerek is elkerülték. Családja egy ideig könyörgött, hogy térjen vissza a biztosabbnak ígérkező polgári létbe, ő azonban nem tágított, egy életre elkötelezte magát a csepűrágók világában.

Rövid vígszínházi statisztáskodás után Párizsba ment szerencsét próbálni. A Moulin Rouge előtt gépember volt (ma élő szobornak hívják). Mozdulatlanul, drótokkal összekötve állt,  a nézők azt tehették vele, amit akartak. Szurkálták, szemöldökét leperzselték, késsel belevágtak. Ezt csak úgy bírta elviselni, hogy naponta nagyobb mennyiségű tömény alkoholt ivott.

Két hónapig bírta. Hazatérve kikiáltó lett a Vurstliban, ahol vastagon belisztezett arccal, bohócruhában kiabálva csalogatta a látogatókat. Ez lett az ő igazi világa! Hatalmas sikerei voltak, a 20-as években ő volt a Vurstli koronázatlan királya. A Színházi Élet 1922-ben így írt róla: „Legnagyobb sikere Rigolónak, van, aki határozottan a Liget kedvence. Ö csinálja a legjobb vicceket, de ő maga is egy kész vicc, úgy van maszkírozva.”

Rigoló seprűn-gitározással szórakoztatja a közönséget (Friss Újság 1925. április 5.)

A mutatványosok kapkodtak érte, az emberek imádták, úgy néztek rá, mint egy igazi művészre. Különösen számtanórája tetszett a közönségnek: „kettőnek a fele egy, négynek a fele kettő, nyolcnak a fele fél nyolc” – harsogta. és saját viccén együtt kacagott közönségével. A gyerekek rajongtak érte, mert soha nem zavarta el őket, sőt néhányukat titokban ingyen beengedte a sátorba. Rengeteg pénzt keresett, előfordult, hogy több gázsit kapott, mint három kollégája együtt. Arról az álmáról azonban, hogy színész legyen, nem mondott le, keresetének egy részét színiiskolai tanulmányainak finanszírozására fordította. Ami ezen felül maradt, azt mind nőkre és italra költötte. Főleg a rumot szerette, volt olyan, hogy egy nap másfél litert megivott belőle. Közben „munkaeszköze”, a hangja tönkrement, egy idő múlva sem a hangos beszédet, sem a fizikai terhelést nem bírta. Egyre gyorsabban csúszott le a lejtőn. A 30-as évek elején már szabályszerűen nyomorgott, ágyrajáró volt egy Izabella utcai bútorozott szobában. 

Megkeseredett ember lett, teljesen elszegényedett, kétségbeesésében többször kísérelt meg öngyilkosságot. Először felvágta csuklóin az ereket, de észrevették, kórházba szállították, sérüléseit bekötözték.  Rövidesen felépült és visszament kikiáltónak. Barátainak többször megemlítette, hogy ami nem sikerül először, majd másodszorra sikerülni fog. Alig egy év múlva az újságok arról számoltak be, hogy ismét öngyilkosságot kísérelt meg: felakasztotta magát egy fára. A történet érdekessége, hogy ezt Rigoló az Újság 1930. július 31-számában nyílt levélben cáfolta: „Nem felel meg a valóságnak, hogy én a Városliget egyik fáján akasztottam volna fel magam, ellenkezőleg tény az, hogy szolgálati helyemen, az Angolparkban lévő Opel-pálya pénztárában követtem el az öngyilkossági kísérletet. Valótlan az is, hogy akár nő miatt, akár anyagi gondok miatt akartam volna megválni az élettől, mivel ezen lépésemre egyesegyedül és kizárólag az az elkeseredés késztetett, melyet Fóthi igazgató állandó és igazságtalan piszkálódása és szekatúrája váltott ki belőlem. Jelen soraim közlését kérve, maradtam kiváló tisztelettel Gärtner József. Alias: Rigolo.”

A 30-as évek közepén egy cirkuszi darab idejére szerződtette a Vígszínház: napközben kikiáltó volt, este legfőbb álma teljesült: színész lett. De csak rövid ideig. 

Rigolo (Színházi Élet 1922.)

Egy idő múlva már csak nyáron, néhány hétig volt szerződése a Vurstliban, vagy az Angol Parkban, később már ez sem. Már nem vágyott a világot jelentő deszkákra, „egy trafikosi állást szeretnék valamelyik kávéházban... Ahol nem kell sokat dolgozni, nem kell sokat járni és mégis megél az ember” mondta a Pesti Napló munkatársának 1937 júniusában. Ez sem sikerült, ettől fogva artisták könyöradományaiból élt.

1938-ban, a Vurstli 100 éves születésnapja alkalmából rendezett hatalmas rendezvényen még fellépett. „… lefogyott alakján vörös frakk lógott és vértelen, rizsporos arccal, égő szemmel rótta a százéves vurstli útjait”, de gyorsan elfáradt, hamar abba kellett hagynia produkcióját. Ezután már csak magányosan bolyongott a Vurstliban. Ekkor már nagyon beteg volt, szerződése nem volt, fogai kihullottak, kenyeret csak levesbe aprítva tudott enni.

Súlyos tüdőbetegen kórházba került. 1939. február 18-án este kórházi kezelésből szabadulva betért a Jókai utcában található Kohn-féle kocsmába, ahol az artisták éppen koldusbált tartottak.  Elpanaszolta, hogy kórházból jött és nincsen pénze. Az artisták megvendégelték és ott helyben 5 pengő 50 fillért gyűjtöttek össze nincstelen és nagybeteg kollégájuknak. Miután elhagyta a kocsmát, az utcán rátámadtak, leütötték, elrabolták a pénzét, és még a télikabátját is lerángatták róla.

Néhány nappal később a rendőrök kolduláson kapták és bekísérték a Mosonyi utcai toloncházba, ahol a fürdőteremben hirtelen összeesett és meghalt. A boncolás megállapítása szerint halálát tüdőbaj okozta. A Rákoskeresztúri temetőben temették el, utolsó útjára csak néhány városligeti ismerőse és jó barátja kísérte el.

Támadóját, Spielhoffer József 27 éves alkalmi munkást a rendőrség gyorsan elfogta, majd a bíróság 2 és fél év fegyház-büntetésre ítélte.