KIVÉGZÉS A VÁROSLIGETBEN – egy elképesztő mutatvány a Vurstliban

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült

A Vurstli és az Angolpark számtalan mutatványa közül talán a „Vesztőhely” nevű attrakció volt az egyik legmegdöbbentőbb, de egyben az egyik legnépszerűbb is. Nyilvános kivégzés már a középkorban népszerű látványosság volt. Nem volt ez másként a XIX. század végén, XX. elején sem, igaz bármilyen élethűen nézett is ki, ez már csak egy trükk volt. 

Illusztráció

Az élő ember lefejezése című mutatványt egy Gauthier nevű francia eszelte ki az 1800-as évek vége felé. A mester produkciójával többször is járt Magyarországon, 1899-ben a Somossy mulató nagy attrakciója volt. Hazai karrierje azonban a vurstliban teljesedett ki. 

Hirdetés a Budapesti Napló 1899. július 16-i számában

" Egy élő ember lefejezése" - hirdette a felirat az egyik mutatványos bódén. Már a bejáratnál kezdődött a nézők rémisztése: egy hátborzongató, igen élethű festmény fogadta az érkezőt, melyen, egy középkori vesztőhelyen éppen kivégeznek egy fiatalembert. A kapufélfára szegelt tábla tanúbizonysága szerint a látogató várhatóan „olyan épületes látványban részesül, amelyet okvetetlenül meg kell tapasztalnia.”

Bent a bódéban a közönség izgatottan várta a produkciót. Mikor felment a függöny, a színpadon ott állt a hóhér vérvörös ruhában, csuklyával a fején, oldalán kard, kezében hatalmas bárd. Két fekete kámzsás pribékje berángatta a minden erejével szabadulni igyekvő halálra rémült áldozatot. Letérdeltették, fejét rányomták a tőkére. Eközben a hóhér elmagyarázta a közönség, mi is fog történni, többek között azt is megmutatta, hogy milyen éles a bárdja. A nézők egy része nem hitt neki, átverésre gyanakodtak. Erre a hóhér dühösen kiszólt a kétkedőknek: „Aki nem hiszi, tegye alá a fejét”. Néhányan továbbra sem hittek a hóhérnak, de senki nem mert kockáztatni. E rövid közjáték után kezdődhetett a kivégzés. A hóhér dobpergés közepette lassan felemelte a bárdot, majd iszonyatos erővel lesújtott. A gyengébb idegzetű hölgyek felsikoltottak, kezüket a szemük elé kapták. 

A mutatvány 1918-as változatának illusztrációja

A levágott fej a levegőbe ugrott, a hóhér elkapta és egy tálra helyezte. Minden csupa vér volt, a fejetlen test még néhányat rángatózott, majd lefordult a tőke mellé. A hóhér felszólította a közönséget, hogy aki akarja, nézze meg a fejet és a tetemet közelről, de a látvány így is annyira borzalmas volt, hogy erre megint csak nem akadt vállalkozó.  Fokozva a rémületet, a levágott fej a tálon a szemét forgatta.

Ennek a mutatványnak a magyarázata a vérpad tőkéjének ügyes mechanikai szerkezetében rejlett. Abban a pillanatban, amint a hóhér lesújtott, nem az „áldozat" fejére mérte a csapást, hanem egy vaslapra, amely a tőke szélén volt. Ekkor a tőke a nézők számára láthatatlanul ketté nyílt. Ebben a pillanatban az „áldozat" feje becsúszott a tőke belsejébe, ahonnan ugyanebben a pillanatban a levegőbe ugrott az igazira megszólalásig hasonlító vértől tocsogó viaszfej. Ezt a hóhér egy ügyes mozdulattal elkapta és a fal mellé állított asztalra helyezett tálra tette. Itt aztán minden preparálva volt. Amikor a bűvész az asztalhoz lépett a kezében a viaszfejjel, köpenye bő ujjával egy másodpercre eltakarta a tálat. Ez az idő elég volt arra, hogy a fejet a lyukas tálon keresztül az asztal belsejébe dobja. A preparált asztalban megbújó segéd a fejet elkapta, félretette és még ugyanabban a pillanatban a tálon keresztül kidugta a saját fejét. A bűvész a borzalom fokozása érdekében a fejet körülrakta „véres” kendőkkel. Természetesen a felbukkanó arc pontosan úgy nézett ki, mint a lefejezett „áldozat”. 

A mutatvány bódéja kívülről 1922-ben, középen Rigoló, a kikiáltó

A mutatványnál két ponton kellett a bűvésznek nagyon koncentrálnia. Először akkor, mikor a kivégzett ember feje a tőkébe csúszik. Itt a közönség figyelmét elvonta bárd csattanása és a fej nélküli tetem rángatózása. A másik kritikus pont, amikor a fejet a tálra helyezte.  Itt minden a bűvész gyorsaságától függött. Egy korabeli sajtóbeszámoló szerint „egy élő ember lefejezése csalódásig hű mutatvány, a titka iránt érdeklődni élőadás után intelligens emberek is viszszatérnek.„

A Vurstliban a Vesztőhely bódé az egyik legjobban menő mutatvány volt, egy időben Dandy Jackson, a híres lánctörő volt a bódé tulajdonosa, egyben impresszáriója. Bevallása szerint egy-egy forgalmasabb vasárnap akár 30 lefejezést is tartottak, ami igen szép bevételt, időnként 10-12 ezer koronát hozott a konyhára.