DANDY JACKSON, a bilincstörő szabaduló művész

A cikk az ADT segítségével készült

A világ nagy varietészínpadain ma is sikerrel játszott illuzionista számok egyik legjelesebb magyarországi előadója testi adottságait, artistaképességeit vegyítette optikai trükkökkel. Hasonló mutatványokkal operáló magyar származású amerikai kortársa Houdini világhírű lett, neki pályájára ráment az egészsége és egész vagyona. Megkeseredett emberként önkezével vetett véget életének 58 éves korában. 

1880-ban született, Szakolczi Dániel néven anyakönyvezték. Gyermek- és fiatalkoráról csak annyit tudunk, hogy már egész korán közel került a mutatványosok világához. Vékony termete, ízületeinek rugalmassága révén hihetetlenül kicsire „össze tudta magát csomagolni”, illetve nem létezett olyan szoros kötél, amiből ne tudott volna kiszabadulni. Első önálló attrakcióját, mellyel hatalmas sikert aratott, ezekre alapozva építette fel. A mutatvány abból állt, hogy vastag, erős láncok tucatjával elképesztően szorosan körbetekerték, a láncokat lelakatolták, bilincsekkel összefogták, majd az így gúzsba kötött Szakolczit becsukták egy szekrénybe. Nem telt bele 10 perc, épen, egészségesen, kicsit izzadva, kicsit lihegve, de bilincseitől, láncaitól megszabadulva, a közönség tombolásától kísérve lépett ki a szekrényből.

Dandy Jackson, alias Szakolczi Dániel

 Szakolczi Dániel Dandy Jackson művésznéven lett híres, kisebb-nagyobb cirkuszokkal bejárta szinte az egész világot. Fellépett Németországban, Angliában, eljutott Afrikába és Amerikába is. Egy, a Tolnai Világlapjának nyilatkozó magyar származású artista szerint amerikai tartózkodása alatt Houdini tanítványa volt, de ezt az értesülést más forrás nem erősítette meg. Az azonban bizonyos, hogy Szakolczit felvett művésznevén gyakorta hirdették amerikaiként a plakátok. Sikereinek egyik legemlékezetesebb színtere a bécsi Práter volt, ahol a Busch cirkusz sztárjaként a korabeli hírek szerint maga Ferenc József császár is fogadta audiencián. 

Megbilincselve (forrás: Szekeres József-Szilágyi György: Circus)

Másik, szintén nagy sikerű számát  „A láda rejtélye”,  vagy az „Ember, aki a halállal játszik” hangzatos címekkel hirdették a korabeli plakátok és újságok.  Ebben a számban összehajtogatva és összekötözve betették egy zsákba, majd zsákostól egy hatalmas ládába. A zsákra nagyjából 2 mázsa homokot szórtak, a ládát leszögezték, és az egészet egy csiga segítségéve felhúzták a magasba.  A kérdés az volt, mennyi ideig bírja ki ilyen körülmények között. Hosszú percek teltek el, mire a közönség feszült figyelmétől kísérve ismét leengedték a ládát, ahonnan persze mindenki megnyugvására kissé meggyötörten, de épen és egészségesen előkerült a művész. Ezt a számot Dandy Jacksonon kívül a világon többen is előadták, de 36 perces bezártsággal ő tartotta a világcsúcsot. 

Amikor még híres artista volt (forrás: Friss Újság, 1938. július 24.)

Az 1910-es években hazajött Magyarországra, a Beketow cirkuszban mutatta be „lánctörő” tudását. A háború befejezését követően végleg itthon maradt, megnősült. Ám a hosszú évek állandó erőfeszítése, a megerőltető fellépések aláásták egészségét, legyengült, tüdőbajt kapott, karrierje megtört. Rendszeres orvosi kezelésre szorult, ennek költségei azonban lassan felemésztették félretett pénzét. 

A 20-as évek elején helyet bérelt a Vurstliban, övé volt a „Vesztőhely” nevű látványosság, azonkívül impresszárióként is tevékenykedett. „Egy élő ember lefejezése” hirdette a felirat a kis mutatványos bódén. Vérfagyasztóan ügyes, többszereplős illuzionista trükk volt. A segédek a kis színpadra felállított vérpadra egy férfit hurcoltak. A hóhér fekete csuklyában, bárddal a kezében várakozott áldozatára. A nézők közül bárki meggyőződhetett a bárd hibátlan élességéről. Mikor a hóhér egy suhintással levágta a férfi fejét, a fej a vágás lendületétől a levegőbe ugrott. A hóhér ügyesen elkapta, és a vérpad mellett elhelyezett tálra tette. A fej a tálon a szemeit forgatta. Az egész jelenet annyira valóságosnak tűnt, hogy a gyengébb idegzetű nézők oda sem mertek nézni. A vérfagyasztó produkció  olyan népszerű volt, hogy naponta harmincszor mutatták be.

1926-ban Tolnai Világlapja útján Dandy Jackson felhívást intézett a világ fakírjaihoz, hogy álljanak ki vele versenyre: dőljön el végre, ki az „ élve eltemettetés bajnoka". A felszólításra több fakír is jelentkezett, de a Jackson által szabott feltételek mellett egyikük sem volt hajlandó kiállni, így a konkrét megmérettetés elmaradt.

Rövid ideig a Schmidt Néparénában lépett fel a híres Kenedi bohóccal egy műsorban. Produkciója a hangzatos, ugyanakkor dermesztő ” Dandy Jackson a levegő nélkül élő ember” címmel a jól ismert élve eltemetés volt, mely még mindig rendkívül népszerűségnek örvendett, de ahogy a korabeli sajtóban megjelent, „már látszott rajta, hagy nem tudja olyan jól csinálni mutatványait, mint ré¬gebben”. Egy alkalommal baj is történt, a levegőbe felhúzott művész idő előtt dörömbölni kezdett a ládán, így ki kellett szabadítani. Szemmel láthatóan rosszul volt, fuldoklott, saját lábán nem is tudott az öltözőbe menni. 

 Tolnai Világlapja 1926. július 28.

Balul sikerült mutatványa után orvosi utasításra abbahagyta az artistáskodást, egy Dob utcai bérházban vállalt házfelügyelőséget. 1937-ben még egyszer megpróbált felkapaszkodni a világot jelentő deszkákra. Összeszedte megspórolt pénzét és elutazott Marseille-be, hogy csatlakozzon egy észak -afrikai turnéra induló vándorcirkuszhoz. Néhányszor fellépett velük Oranban, de szervezete egyre kevésbé bírta az éghajlattal és fellépésekkel járó viszontagságokat.  Az út teljes kudarc lett, majdnem szegényebben tért haza, mint ahogy elindult.

1938 elején felesége – az 50 éves Modránszky Mária - halálával mindenét elveszítette, amiért érdemes volt élnie. Búskomorrá vált, gyakran emlegette, hogy végez magával, mert felesége nélkül nem tud élni. Közeli barátai rábeszélték, hogy foglalja el magát, vállaljon fellépéseket. Nagy cirkuszok, varieték már nem kötöttek vele szerződést, egy Hungária körúti sátorcirkusz alkalmazta pár pengő heti fizetésért.  Egy csendes júliusi este cirkuszi kollégáival borozgatott. Egyszer csak felugrott és mikor távozott, odaszólt társainak, hogy siet, mert egy fontos szerződés ügyében kell tárgyalnia. Néhány óra múlva öngyilkos lett, a Zugligeti út 22/b. előtt egy fára felakasztotta magát. 

Haláláról szinte minden napilap címoldalon számolt be.

 Pár nappal a halála után az örökösök (nővérének a gyerekei) megjelentek Szakolczi Népszínház utcai albérletében, és a főbérlőtől követelték, hogy adja ki nekik az elhunyt hagyatékát. A háziasszony ettől nem zárkózott el, de feltételül szabta, hogy mivel Szakolczi adósa maradt több havi lakbérrel, az örökösök legalább annak egy részét fizessék ki neki. Korabeli sajtótudósítás szerint a hagyaték néhány ruhadarabból és zálogcédulából állt.