FRANKL MÓRICKA, a számolózseni
A mai írás kivételesen egy olyan csodagyerekről szól, aki bár a Vurstliban soha nem lépett fel, az egész országban, sőt kijelenthetjük, Európában is ismert volt a századfordulón. Neve köznév is lett egy időre, a kormányok pénzügyminisztereit nevezték franklmóricnak a csípős pesti zsurnalisztanyelvben. Ma már szinte senki nem emlékszik rá.
A mutatványosok világában számosan voltak olyanok, akik valamilyen dologban kimagaslóan tehetségesek voltak. Érdekes, hogy többségük gyerekként tűnt fel a mutatványos világban, felnőttként tehetségüket már nem tudták kamatoztatni. Ilyen csodagyerek volt a számolózseni Frankl Móricka is.
Pécsett született 1873-ban, édesapja szabómester volt. Alig öt éves, amikor különleges, egyedi képességét egy perpatvarral kísért fűszerbolti vásárlás során felfedezték. Történt, hogy a kis Móricka kapott ajándékba négy krajcárt, amit azon nyomban cukorkára költött. A boltban előtte egy falusi gazda vásárolt, akinek számláját a segéd sokáig számolta, ráadásul rosszul adta össze a tételeket. Frankl a történetre öreg korában így emlékezett vissza: „Mit számol olyan sokáig, — mondom én, a gyerek, — megmondom én, mennyi az. Meg is mondtam mingyárt, de a segéd csak rám nézett, mondott egy csúnyát, amit egy kölyöknek lehetett. Hallja ezt a főnök, odajön, nevet persze, ő azért felírja a számot. Hát annyi jött ki, pontosan.” Gyorsan kapott még néhány feladatot, azokat is hibátlanul oldotta meg. Apja nem akarta elhinni, hogy zseni a fia, ezért elvitte „a reáliskolába, megvizsgálni, mondja az igazgató csodagyerek, mondja a polgármester : világkörut... Apám felpakkolt, mentünk is má.”
Fellépéseit mindenhol óriási érdeklődés kísérte.
Mutatványai közé tartozott 4 jegyű szám szorzása 4 jegyűvel, 8 számjegyű osztása 4-5 jegyűvel, 4 jegyű szám négyzetre emelése és 3 jegyűnek köbre emelése, négyzetgyökvonás 8 jegyű és köbgyökvonás 12 jegyű számból, számtani és mértani haladványok, két ismeretlenes egyenlet megoldása, tetszés szerinti időtartam átszámítása másodpercekre. Pillanatok alatt megmondta, hogy valamely dátum milyen napra esik.
Forrás: Kakas Márton, 1898. 1. szám |
Produkálta magát itthon és külföldön egyaránt. Egy időben tagja volt a világhírű Barnum cirkusz világjáró társulatának, járt Ausztriában, Németországban Franciaországban, Hollandiában, számolt Viktória királynőnek és Ferenc Józsefnek. Az ott történteket 1928. novemberében a Pécsi Naplóban így mesélte: „az a bécsi feladat, amit az udvarnál kaptam, igen érdekes volt. Elmagyarázták: a hadseregben 82 ezred van, 26 lovasezered, 11 tüzérezred, 22 vadászzászlóalj. Megmondták, hány század van egy ezredben, mennyi a legénység századonként, ezek mennyi zsoldot kapnak. Aztán megmondták a tisztikar létszámát és a tisztek fizetését. Ki kellett számítani mármost, hogy mennyi a hadsereg fizetése egy napra és mennyi egy évre. Majdnem négy percig számoltam, a napi zsold egyezett, az évi nem. Jöttek mutatni persze az előre kiszámított végösszeget, sajnáltak is, nevettek is. Pardon — mondtam én, a gyerek, Frankl Móric az udvarnál pardon, meg méltóztattak feledkezni, hogy őfelsége születésnapján dupla zsoldot kap a hadsereg. "
Hatéves korában Bécsben tudósok, orvosok megvizsgálták az agyát, és azt jósolták, hogy nem éli meg tízedik életévét.
Frankl Móricka képe a Leipziger Illustrierte Zeitung, 1879. évi 1886. számában. |
Többször szóba került, hogy fellép a híres pesti mulatóban, a Somossy Orfeumban, de először Somossy sokallotta a gázsit, később menedzsere kevesellte amit Somossy ajánlott.
Itthoni és külföldi fellépései során rengeteg pénzt keresett. Édesapja azonban könnyelmű ember volt. Amit Móricka megkeresett, azt papája az utolsó fillérig el is költötte. Mire felcseperedett, rá kellett döbbennie, hogy semmije sincs. Elfogytak a fellépések, mert egy fejszámoló csak mint kisgyerek volt érdekes. Egy kamasz zseni már senkit sem érdekelt.
Hogy meg tudjon élni, hivatalt vállalt. Megnősült, de hamar el is vált, házasságából egy lánygyermeke született. Ő is csodagyereknek indult, négy és fél évesen már zeneakadémista lett, de mintegy családi hagyományként, karriert ő sem futott be.
Frankl Móricnak nem sikerült hivatalnokként megkapaszkodnia, munkahelyről munkahelyre vándorolt. Csendes, magának való, visszahúzódó ember volt, rajongott a gyerekekért, a sakkért és a pipájáért. Múltjáról szinte soha nem beszélt. Bár volt olyan munkahelye, ahol kiválóan tudta hasznosítani rendkívüli tudását - évekre visszamenően emlékezett a cég kintlévőségeinek és tartozásainak összegére -, leépítéskor mégis őt küldték el először. Végül egy újpesti zálogházban lett segédraktáros.
Egyre szegényebb lett. 54 évesen egy Akácfa utcai hónapos szobában élt, majd 1930-ban kérvényezte felvételét a fővárosi szegényházba. Kérelme a szociális érzékenységéről híres Lieber Endre alpolgármester kezébe került, aki haladéktalanul elintézte Frankl Móric felvételét. Egészségi állapota folyamatosan romlott, sokat betegeskedett. Teljesen legyengült, lesoványodott utolsó napjaiban már fel sem tudott kelni. 1932. május 18-án, 60 éves korában nincstelenül, tüdőgyulladásban halt meg a fővárosi Erzsébet-szegényházban.
Forrás: Az Újság, 1932. 118. sz. |
Halála után felboncolták, agyát Sántha Kálmán professzor, a hazai neurológia egyik legnagyobb tudósa vizsgálta meg. A vizsgálat eredményéről a Természettudományi Közlöny 1937. március 15-i számában Dr Schaffer Károly közölt összefoglalót. Eszerint Frankl Móric agyveleje a normál férfi agyvelőn kisebb volt, viszont a jobb agyféltekében elhelyezkedő ún. kalkulátor központ mind méretében, mint a benne található idegsejtek számát tekintve fejlettebb volt az átlagos férfiakénál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése