TANAGRA – a törpéknél is törpébb művészek a színpadon

 A cikk az ADT felhasználásával készült.

Már az 1920-as évek közepén megalakult Liliputi Színház előtt is működött apró emberek színháza a Városligetben. Hihetetlen, de ebben a színházban a színpadon 20-30 cm-es emberkéket láthatott a közönség. Nem bábokat, nem viaszfigurákat, hanem élő emberi lényeket. Ez volt a Tanagra Színház.

A tanagra egy rendkívül ötletes, kifinomult, ravasz és izgalmas trükköt takart. Speciális, összetett vetítési és tükrözési megoldások révén az un. „tanagra-készülék” az elé álló embert törpénél is törpébbre lekicsinyítve vetítette egy adott pontra. 

A trükköt egy francia festő találta ki, maga az optikai szerkezet is Franciaországból került Magyarországra.

Ügyes vállalkozók a szerkezetet nem önmagában, hanem igazi színházi körülmények között használták. Ilyen volt az Angol Park Tanagra Színháza is. A teátrum nem volt túl nagy, 110 ember fért be egyszerre, az előadások fél óránként kezdődtek és szinte mindig telt ház volt. 

Miután a nézőtér elcsendesedett, és a függöny felgördült, a nézők a színpadon egy jól öltözött férfit láttak, aki gondterhelten jött-ment, igazgatta az asztal körül elhelyezett székeket, vizet ivott, leült, majd ópiumos pipára gyújtott, amitől elszenderedett. Álmában izgalmas zenére gyönyörű arab táncosnők jelentek meg és lejtettek csodásan izgató táncot. Miután édes álmából felébredt, újabb férfiak és hölgyek érkeztek, beszélgettek, táncoltak, énekeltek, ettek, ittak, egyikük zongorázott is. A történet egyáltalán nem volt sem túl érdekes, sem túl izgalmas, ám a látvány mindennél döbbenetesebb volt! Az összes szereplő alig volt nagyobb 20 cm-nél !!! A nézők tátott szájjal, döbbenten nézték az apró alakok színpadi játékát.

A trükk lényege az volt, hogy az életnagyságú igazi szereplők egy másik helyiségben egy domború tükör előtt játszottak, mozogtak, beszéltek, zenéltek, énekeltek és táncoltak. A domború tükör kicsinyít. A színészek minden mozdulata tükrözések sorozata és finoman kidolgozott, rafinált megvilágítás révén került vetítve a miniatűr színpadra, így a látvány annyira valósághűen volt megtévesztő, hogy sokan először valóban elhitték, hogy eddig soha nem látott apró lények produkálják magukat előttük.

Természetesen a Tanagra Színháznak is volt kikiáltója, őt Edelstein Izraelnek hívták. Kedvenc kikiáltói fordulata szinte ország szerte ismert volt: „Valami rrremek, valami nagyszerű, jaaaaaj, de széééép!” – harsogta napestig, kezében elmaradhatatlan pálcájával, mással össze nem téveszthetően egyedi hanghordozással.  Ez a szinte semmitmondó szöveg komoly karriert futott be, mert Első Magyar Hanglemezgyár gramafonlemezen megjelentette. „Akik e népszerűvé vált kikiáltó »saját gyártmányú« humorát, lemezprodukció formájában akarják élvezni, illetve azok a kereskedők, kik pompásan leadott humoros lemezt akarnak vevőiknek eladni, hozassák meg a Valami remek . . .  lemezt” – számolt be a jeles eseményről a Zenekereskedelmi Közlöny 1913 szeptemberében. 

 Edelstein Izrael, a tanagrás ember

Edelstein rettenetesen büszke volt, hogy a kor egyik legnagyobb színésznője, Fedák Sári és leghíresebb humoristája, Gyárfás Dezső is kijártak a Ligetbe, hogy őt meghallgassák.  „Sokan utánoznak még a színpadon és a magán életben és én igazán a szívem mélyéből örvendek, hogy annyi tehetséges tanítványom van . . .”- dicsekedett némi szerénytelenséggel 1913-ban a Színházi Élet újságírójának. Annyira ismert és népszerű volt, hogy képe és kedvenc szövege még egy likőrgyár reklámjára is felkerült. 

A Tanagra Színház sikereinek csúcsán, 1913. júliusában megjelent egy sajtóhír, miszerint a 17 éves Molnár Janka „artistanő”, aki (állítólag) a Tanagra színházban időnként akt-produkciókban lépett fel, öngyilkos lett, a Margit hídról a Dunába ugrott. A Tanagra Színház jó híre védelme érdekében a hírt nyilatkozatban cáfolta. 

1914 nyarán a Tanagra Színház az Állatkert Barlang mozijában működött. Az történt ugyanis, hogy az Angol Parki Tanagra Színház megszűnt, eszközparkja a későbbi híres balett táncos - koreográfus Ligeti József családjának birtokába került. Ligeti papa pedig az Állatkertben talált átmeneti fellépési helyet a Tanagrának. A teljes műsor a Ligeti gyerekek - József és húga Gizi (művésznevén Graziella) -  fellépésére épült. Az Állatkerti vendégszereplés csak rövid ideig tartott, a Tanagra Színház az első világháború kitörésekor felszámolta önmagát.

Az 1915-ben májusában újraéledt Tanagra Színház újsághirdetésekben hívta fel a nagyérdemű közönség figyelmét, hogy ismét megnyílt és „állandó képkiállítás, szobor- és műtárgyak kiállításával kapcsolatosan nyitva egész nap. Délutáni előadás és este 40 fillér.” A színházat ekkor Micsei F. György, a Népligeti Színkör egykori tulajdonosa igazgatta. Annyira népszerű volt, hogy korabeli beszámolók szerint a nézők majd „szétverték a Tanagrát”. Ezt a kifejezést egy rövid ideig színházi bemutatók, sportesemények sikerének jellemzésére is használták. Ám a Tanagra Színház újbóli tündöklése nem tartott sokáig: augusztusban már bírói árverés hirdetette: „a Tanagra Színház tükörberendezése eladatnak.”

1927-ben haló poraiból ismét feltámadt a Tanagra. Ekkor a színészi és színházi tapasztalattal rendelkező  Lubinszky Tibor és családja üzemeltette színházat. Az idősebb Lubinszky Tibor a Nemzeti Színház színésze, majd ügyelője volt, fia, akit valaha igazi csodagyereknek tartottak, már 3 éves korában színházban, később filmekben szerepelt. „Ebben a színházban dolgozik az egész Lubinszky család; a művész felesége a kasszában ül, s jegyeket árul, Lubinszky papa az igazgatói, rendezői, felügyelői és minden egyéb ilyen irányú tevékenységeket látja el, a kis Tibor és leánytestvérei, Manci és Lili pedig és ének és táncos műsorszámokat szolgáltatják.”  A mindennapi élet nem igazolta Lubinszky előzetes számításait: a Tanagra Színházat „csak nagyon kevesen és azok is tévesen ismerik: mindenki azt gondolja, hogy valami olcsó mutatványos bódé”. Pedig a műsoron Bajazzók pantomim, Strauss operettek dalai és több más klasszikus és modern tánc szerepelt.  

A Lubinszky-család

A tanagra, mint annyi más, szépen lassan kiment a divatból. Ám a 20-as évek vége felé egészen szokatlan helyen, a Kígyó utcában bukkant fel ismét. Ádám Károly kézimunka üzletének kirakata mágnesként vonzotta a „járókelőket, elegáns hölgyek, boldog, kerekre nyílt szemekkel bámuló gyermek arcocskák, érdeklődök százai. Autók „stoppolnak -le" hirtelen s a bent ülők kiszállnak, hogy megnézzék, mi is van itt.” A fekete drapériával körülvett kirakat belső közepén egy kivilágított miniatűr színpad állt. A színpadon kis asztalka, mellette  apró, babanagyságú férfi és női alak állt mozdulatlanul .    „Egyszerre — s a nézősereg meglepetten felmorajlik — az alakok megmozdulnak, járnak-kelnek, kézimunkákat, apró babacsipkéket, selymeket, mintákat vetegetnek.” A kép annyira döbbenetes volt, hogy a nézők csak percek múlva jöttek rá, hogy itt tükrös vetítést, Tanagra színházat látnak.  „A - tavaszi kirakat rendezési versenyben Ádám Károly határozottan vezet” – summázta véleményét 1929 márciusában a 8 Órai Újság újságírója.

A Tanagrának volt utazó változata is, széltében – hosszában járta az országot. 1913 októberében történt Szegeden, hogy „a főkapitány, Somogyi Szilveszter, a Tanagra-szinház előadásainak engedélyezését megtagadta és utasította az impreszáriót, hogy részletesen írja le, mi az a tanagra. Az impresszárió erre visszavonta kérvényét.” Ezzel szemben Pécsett, Kolozsvárott és számtalan helyen az országban óriási sikerük volt 

Hogy miért hívták a mutatványt tanagrának? Tanagra egy görög város neve.  A hozzá közeli temetőben az 1870-es években folytatott ásatások során egy nagy kiterjedésű sírmezőre bukkantak, mely rengeteg apró festett agyagszobrocskát rejtett. Ezeket az apró szobrokat később a város nevéről tanagrának nevezték el.

Vénuszt ábrázoló igazi tanagra