Vadszamár

 A cikk az Arcanum adatbázisának és Vígh András kutatási eredményeinek felhasználásával készült.

Ez a fura nevű mutatvány az 1920-as évek végén debütált az Angol Parkban. Karinthy Frigyes így írta róla a Pesti Naplóban: "Vadszamár, ez egy olyan autó, aminek különféle nagyságú és alakú kerekei vannak, ezenkívül ágaskodik, és hátul kering és kergén kering egyhelyben: kék foltok nélkül nem kerülsz le róla". 

Forrás: Színházi élet, 1927.

Sajnos egyetlen fénykép sem maradt fenn, melyről legalább hozzávetőlegesen képet alkothatnánk erről a „szörnyetegről.” Ám levéltári rajzok, dokumentumok alapján Vígh András rekonstruálta, hogyan is működött a Vadszamár.

A Vadszamár tulajdonképpen egy traktorra hasonlító, a megszokottnál kisebb méretű benzinmotoros autó volt, alvázából oldalra kiálló kerekekkel, elején hűtővel, kurblival.

A kocsi egyik különlegessége volt, hogy a vezetőülést középre helyezték, előtte és mögötte egy-egy párnázott, kárpitozott padon ültek az utasok. A biztonságos vadszamarazást segítette az utasok közé szerkesztett korlát, amibe a Vadszamár „ugrálása” közben kapaszkodni lehetett.  

A Vadszamár alvázának rajza

A jármű további specialitása, hogy az első kerekek tengelye nem középen volt, hanem attól nagyjából 20 cm-re eltolva, így aztán nem volt képes sima futásra, hanem ahogy elindult, az eleje föl-le járt az excentrikus kerekek miatt, és már egy kisebb gyorsítás esetén is pattogott és ugrált, mint egy igazi vadszamár!

Az alváz és a kocsi szekrény között rugók voltak, így az utasok kisebb-nagyobb sérüléseket leszámítva, nagyobb baj nélkül élvezhették az utazást.

A Vadszamár oldalról. Jól látható az excentrikus első kerék

A vezető mellett volt egy kézifék, amelyikkel a bal hátsó kereket tudta fékezni. Az utasok gyakorlatilag teljesen ki voltak szolgáltatva a sofőr tréfás kedvének: ha a vicces pilóta gondolt egyet és „pattogás” közben meghúzta a féket, akkor a jármű az utasok legnagyobb rémületére hirtelen megpördült. Karinthy is pontosan ezt a mozgást írta le: "...ágaskodik és hátul kering és kergén kering egyhelyben..." 

A Vadszamár épületét Suppinger Ferenc műépítész tervezte. Az ő munkája többek között az 1928-ban szintén az Angol Parkban felépült Alpesi Falu nevű vendéglő is. A vadszamaras rodeózás az épületen belül, egy elölről nyitott, fedett csarnokban zajlott. Mivel a Vadszamár elég magas építésű volt, körben, u-alakban egy kb. 1 méteres magasságú peront építettek, amelyre pár lépcsőfok vezetett fel közvetlenül a bejáratnál. Itt álltak a bámészkodók, akik jókat mulattak a Vadszamár ugrándozásától szinte halálra rémült utasokon, illetve erről a magasított részről „pattantak fel” az éppen szelíd vadszamárra, mikor rájuk került a sor. Az épület közepén egy széles és magas sík tér állt rendelkezésre az őrült pattogásokhoz! A benzinmotoros rodeózás során a magas légtér ellenére a benzingőz bizonyára gyakran megtöltötte a légteret és belepte a látogatókat, ami nem lehetett kellemes.

A Vadszamár épületének homlokzati terve.

1929-ben egy eldobott csikktől a Vadszamár padlója lángra kapott. A zsúfolásig telt épületből a közönség pánikszerűen menekült, ám szerencsére az Angol Park éber tűzoltói percek alatt a helyszínre érkeztek és pillanatok alatt eloltották a tüzet, így még anyagi kár sem keletkezett. 

A Vadszamár épületének nézetrajza (készítette: Vígh András)

Ugyanebben az évben itt dolgozott a már nagy beteg Rigoló, aki egészségesen a vurstli kikiáltóinak koronázatlan királya volt.  Fáradtan, betegen, elszegényedve így csábította a játékhoz a bámészkodókat: "Hát lehet, hát lehet, tessék besétálni a Vadszamárba." 

A Vadszamár épülete légi felvételen (forrás: Vígh András gyűjteménye)

A Vadszamár tündöklése nem tartott sokáig, „bukása” után az épületben egy színház működött, majd némi átépítés után itt kapott helyet a Viharvasút, amely később "A Túlvilág Kapuja" néven lett ismert és népszerű. A Vadszamár pedig szép lassan a feledés homályába merült.

---------------------

FRISSÍTÉS - 2022. december 26.

Farkas Timót László, aki az Angol Park, a Vurstli és a Vidámpark kutatója, Hugo Haase mutatványos és körhinta gyártó munkásságát tanulmányozva bukkant az alábbi fotóra, mely valódi "Vadszamarakat" ábrázol menet közben - igaz, nem az Angol Parkban.

A Vadszamár Hugo Haase találmánya, melyet 1926-ban mutatott be egy düsseldorfi kiállításon. A rendelkezésre álló információk szerint az attrakció nagy világkarriert nem futott be.

Haase-t egyébként az utókór nemes egyszerűséggel körhintakirályként emlegeti. E megtisztelő címet számtalan újításával érdemelte ki, melyek látványosabbá, élvezetesebbé tették a Vurstli világának talán legnépszerűbb mutatványát. Ilyen újítása volt egyebek között a  gőzgéppel előállított árammal működő körhinta. De Haase használt először a körhintáknál dekorációs elemként elektromos világítást is. És mindezt akkor, amikor még a háztartások döntő többségében petróleumvilágítás volt!

Hugo Haase, a körhintakirály