KI AZ ÁGYBÓL!

 A cikk az ADT segítségével készült.

A mutatványos világ játékainak többségéről már a nevük elárulta, hogy a játékosnak mi a feladata: dobozdobálóról lehetett tudni, hogy dobozokat kel eltalálni, a céllövöldében puskával kellett lőni valamire. De a „Ki az ágyból” című játékról első hallásra nehéz volt megmondani, hogy mi is itt a teendő. Pedig a feladat itt is célba dobás volt.

Az 1920-as évektől az Angolparkban hihetetlen népszerűségnek örvendett ez a furcsa nevű játék. Aki ki akarta próbálni, az egy imitált színpaddal találta szembe magát, ahol a kényelmes, vetett, nagy ágyon pizsamában egy nő feküdt. A bátor vállalkozónak a kikészített falabdákkal el kellett találnia az ágy fölé elhelyezett céltábla középső fekete korongját. Pontos találat esetén az ágy felfordult és a benne fekvő hölgy hangos sikongatás közepette legurult az ágyról. A korabeli leírás szerint minden nehézség ellenére „egész sereg ember tolong a bódé előtt. Várnak, izgulnak, káromkodnak, biztatják a kísérletezőket s harsogó nevetéssel fogadják, ha a jól sikerült dobás következtében a pizsamás nő kiesik az ágyból.” A sikeresen célba találó külön nyereményt nem kapott, a nyeremény maga a látvány volt.

Karikatúra a Nemzeti Sport 1944. február 2- számában

A játékot az a Krausz Samu üzemeltette, aki tulajdonosa volt az Angol Parkkal szomszédos Vurstliban működő mutatványos bódénak, ahol Maud, a csodapók jósolt a nagyérdeműnek. 

A „Ki az ágyból” játék az évek során többször átalakult. Volt, hogy nevet változtatott, volt, hogy fagolyó helyett rongylabdát kellett dobálni, előfordult, hogy két nő feküdt az ágyban, de a lényeg soha nem változott: találat esetén a lenge ruházatú hölgy(ek) látványosan és sikongatva legurult(ak) az ágyról. Erre a meglehetősen megalázó feladatra Krausz újsághirdetés útján, keresett vállalkozó szellemű hölgyet: „CSINOS NŐK MUTATVÁNY üzletben felvétetnek. Angolpark „K i az ágyból". Jelentkezés portásnál.”

Krausznak a játék miatt többször meggyűlt a baja a hatóságokkal. 1927-ben, amikor aktuálisan „Marcsa ki az ágyból” név alatt futott a látványosság, Marcsáról kiderült, hogy fiatalkorú. A bíróság Marcsát lányotthonba küldte, a mutatványos bódét pedig bezáratta. Krausznak nagy nehézségek árán sikerült elérnie, hogy ismét működési engedélyt kapjon.

Pár évvel ez után, 1933-ban történt, hogy dr. Türr Ervin rendőrfőtanácsos civilben, egy hölgy társaságában nézelődött az Angol Parkban és kedve támadt kipróbálni ezt a bizarr játékot. Miután dobásai sikerrel célba találtak, a visszajáró pénzzel kapcsolatban elszámolási vitába keveredett Krausszal. Innentől kezdve mindenki másképpen emlékezett a történtekre. Türr szerint Krausz rosszul adott vissza és szemtelenül, agresszíven viselkedett vele. Krausz szerint Türr több pénzt követelt, mint amennyi ténylegesen visszajárt volna. Szó szót követett, végül a rendőrtanácsos Krauszt bekísértette az Angolparki rendőr őrszobába, ahol ismételt szóváltás után megbilincselték, Krausz szerint meg is verték A mutatványosok látva Krausz lefogását, megpróbálták az őrszobából kiszabadítani. Az akciót végül kardlapozással a rendőrség megakadályozta. 

Az incidensből ügy lett. A rendőrségi vizsgálatot követően dr. Ferenczy Tibor, Budapest rendőrfőkapitánya így nyilatkozott: „Türr Ervin dr. rendőrtanácsos ….. ellen hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének gyanúja miatt bünvádi eljárást tétetett folyamatba. … Krausz Samu ellen hatósági közeg megsértése miatt - hivatalból -, durva becsületsértés címén pedig feljelentésre, folyamatban van a bűnvádi eljárás.”  A  tárgyalásig Türr-t a szolgálat alól felfüggesztették.

Végül a több, mint fél évvel később megtartott „tárgyalás folyamán a tanúvallomások során beigazolódott, hogy a vádlottak eljárása törvényes és jogszerű volt minden tekintetben,..” , bűncselekmény nem történt, így aztán az ügyész mindenkivel szemben ejtette a vádat.

A játék egyébként nem Krausz találmánya volt. Hasonló a világ számos pontján működött. A berlini Luna-parkban két gyerek ült egy magas faágon. Jól sikerült dobás után az ág letört alattuk és ők a földre zuhantak. A két kölyök a fa ágán folyamatosan hergelte a közönséget, a sikertelen próbálkozást gúnyos megjegyzéseik kísérték.  A szemtelenkedés bőszítette a játékosokat, akik egyre dühödtebben, egyre több labdát dobáltak – mérgükben persze össze-vissza  - a gyerekek felé. És persze egyre több pénzt költöttek.

A játék az évek során mit sem vesztett népszerűségéből, még a háború után is működött. Nem sokkal a Vidámpark létrejötte előtt Goda Gábor fővárosi kultúrtanácsnok javaslatára a hatóság betiltotta, Goda  visszaemlékezése szerint többek között azért, mert „igazán nem lehetett ifjúságnevelő dolognak tartani.”