ROSENTHAL JAKAB, a csontvázember

 A cikk az ADT segítségével készült

A mutatványosok és a cirkuszok világában nem volt ritkaság, hogy valaki nem attrakciójával, tudásával, tehetségével szerzett magának hírnevet, hanem pusztán azzal, hogy kihasználva testi adottságait, vagy épp hiányosságait,  saját magát mutogatta. Ilyen volt a szakállas nő, az óriás nő,  és ilyen volt a csontvázember, aki rendszerint nem csinált mást, mint kirívó soványságát bocsátotta közszemlére. A kor talán legismertebb hazai csontvázemberét Rosenthal Jakabnak hívták. 

Rosenthal Jakab, alias Mister Scelett

 Vagyonos, jól szituált családba született 1882-ben. Tisztes karrier és nyugodt, kiegyensúlyozott polgári élet állt előtte, de ő a család minden ellenkezése ellenére az artista pályát választotta. 19 évesen lépett először a világot jelentő deszkákra. Fénykorában 180 cm magas, rendkívül vékony testalkatú, mindössze 44 kg súlyú volt. Stílszerűen művészneve Mister Scelet (csontváz, váz) volt. Produkciója nem volt túl bonyolult, általában két részből állt. Dobpergés közepette hosszú, fekete köpenyben, krétafehérre mázolt arccal lépett a pódiumra, és amikor ledobta magáról köpenyét, a közönség szája tátva maradt a döbbenettől: reflektorok kereszttüzében ott állt a parketten egy csontváz - bíborszínű úszónadrágban. Az egész ember csak csontból és bőrből állt. Persze erre az adottságra az impresszáriók rá is játszottak, kiálló csontjaira egy kis festéket mázoltak és a reflektorfényben Mister Skelet valódi ijesztő csontvázként hatott. Az attrakció második részében bemutatott néhány fakír-mutatványt, tüzet és éles kardot nyelt, majd az igen tisztelt nézők legnagyobb derültségére néhány cigánykereket is vetett.

A kép illusztráció (forrás: Tolnai Világlapja, 1907. április)

Ezzel a nem annyira bonyolult, de annál látványosabb és meghökkentőbb produkcióval nagy cirkuszi társulatokkal – többek közt a  Barnummal  - járta a világot.

Nem túl férfias külseje ellenére Mister Scelet népszerű volt a hölgyek körében, egy-egy fellépése után garmadával kapta a szerelmes leveleket és házassági ajánlatokat. Könnyelmű, léha ember volt, ahogy megkapta éppen aktuális gázsiját, azt azon nyomban el is verte. 

Egy 1926-os sajtóhíradás arról számolt be, hogy az angyalföldi pályaudvaron a vasutasok az  amsterdami személyvonat teherkocsijából furcsa hangokra lettek figyelmesek. Mikor kinyitották a gyanús ládát, legnagyobb megdöbbenésükre Mister Scelet, kászálódott elő belőle. Kiderült, hogy egy amszterdami kiállítás mutatványos bódéjában szerepelt, és szüleit meglátogatni jött haza. Ám minden pénze elfogyott, így normális vonatjegyet nem tudott magának venni. Annyi pénze azért volt, hogy teheráruként feladja magát postán. 

A történetből valószínű egy szó sem volt igaz, inkább csak jól megkonstruált reklámfogás volt. Az „egész véletlenül” jelen lévő újságíró beszámolója szerint „. az eleven csontváz érkezéséről már tudtak budapesti artista kollegái, mert a furcsa lelet felfedezése után nemsokára megjelent az angyalföldi pályaudvaron egy ismert artista ügynök, egy kígyóember és egy kardnyelő társaságában, akikkel együtt Mr. Skelet karonfogva távozott.”

Mivel soványságával kereste kenyerét, különös gondot fordított súlyának „karbantartására”, leginkább arra, hogy lehetőleg egy grammot se hízzon. Kenyeret, húst soha nem evett, főleg gyümölcsökön és zöldségféléken élt. Ahogy felszedett néhány dekát, azonnal mindenféle szerekhez folyamodott, hogy eredeti súlyát visszanyerje. Volt időszak, amikor lúgos folyadékot ivott, de a pályafutása vége felé már úgy gondolta, hogy a rozsdás víz a legjobb fogyasztószer. 

Az állandó koplalás azonban szép lassan legyengítette szervezetét, tüdőbeteg lett. Ennek ellenére továbbra is vállalt fellépéseket, ám előrehaladott betegségéből adódó folyamatos gyengülése miatt nagy cirkuszi társulatok már nem szerződtették, jószerivel csak vurstlikban mutogatta magát.

Ereje, pénze egyre fogyott. 1931. januárjában nem messze a Vurstltól, a Hungária körúton hirtelen összeesett. Saját bevallása szerint már napok óta semmit nem evett. 

A mentők a teljesen legyengült embert a Szent István kórházba szállították, ahol a gondos kezelés ellenére rövid szenvedés után elhunyt.