KISS JÁNOS bűvész, aki koplaló világbajnok szeretett volna lenni

 A cikk az ADT felhasználásával készült.

Sok mutatványos legfőbb álma volt, hogy legalább egyszer az újságok címoldalára kerüljön. Kiss Jánosnak, művésznevén Leónak, aki egyébként egy közepes tehetségű bűvész volt, ez kétszer is sikerült. Először, amikor a koplalás világcsúcs tartója szeretett volna lenni, másodszor, amikor halála után négy évvel belekeveredett a biatorbágyi viadukt felrobbantója, Matuska Szilveszter perébe..

Kiss János jómódú úri család gyermekeként 1880-ban született Erdélyben. Fiatal legényként csapódott egy vándorcirkuszhoz, ahol kollégái villogó, oroszlán szeméről elnevezték Leónak. Itt kapott kedvet a mutatványossághoz. Napközben különböző karbantartási munkák körül serénykedett, este pedig egyszerű bűvész trükkökkel szórakoztatta a nagyérdeműt. 

Leó

A magas, közel 190 cm-es, rendkívül sovány testalkatú férfi alig múlt 20 éves és már bűvészként és telepatikus fenoménként járta az országot, szinte nem volt olyan vidéki vendégfogadó, mozi, ahol fel ne lépett volna. Trükkjei közül „különösen a gyűrű, a dió, a tojás és a citromnak egymásba eltüntetése” váltott ki nagy csodálkozást, de „a telepátia köréből vett rejtélyes mutatványai is igen tetszettek”. Leónak „telepatikus képességei” leginkább abból adódtak, hogy trükkjeihez előzetesen rendszeresen megvett egy-egy nézőt.

Egy ideig Agrippa tanárral, a híres „magnetizátorral” közösen lépett fel, „elkábítva közönségüket a fehér és fekete mágia szabad előadásával és csodás psichicai kísérletekkel.” Agrippáról keveset tudunk. 1860-ban született, egy ideig középiskolai tanárként kereste kenyerét. Nős ember volt, két (egyes források szerint hat) gyermeke született. Saját bevallása szerint igen előkelő családból származott, bátyja egy nagy pesti bank igazgatója volt, és mivel családját nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni, eredeti nevét soha senkinek nem volt hajlandó elárulni. Útjaik Leóval egy idő múlva elváltak.

Leó és Agrippa

Az első világháborúban Leó megsebesült. Ekkor szerzett gyomor fekélye élete végéig kínozta. A háború után továbbra is járta az országot, kártyakunsztokat mutatott, vízből feketekávét varázsolt, fejszámoló produkciókat csinált, legnépszerűbb attrakciója a revolveres mutatvány volt. A közönség szeme láttára megtöltött egy régimódi elöltöltős pisztolyt: puskaport szórt bele és betöltötte az egyik néző által gondosan megjelölt golyót. Annak rendje-módja szerint lefojtotta a töltést, majd átadta a fegyvert egy önként vállalkozónak, kérve, hogy lőjön rá. A közönség néma csendben, érdeklődéssel várta mi is fog történni. A bátor önkéntes célba vette Leót és rövid hezitálás után lőtt. Nagy dörrenés, füst, Leó pedig hirtelen mozdulattal elkapta és diadalmas mosollyal felmutatta a kilőtt megjelölt golyót. A közönség pillanatnyi döbbent csend után tombolva ünnepelte a csodát. A trükkhöz kellett némi kézügyesség: amikor Leó átadta a pisztolyt a nézőnek, kivette belőle a töltényt. A durranás és a füst után már csak mosolyogva, meghajolva fel kellett mutatni.

Elsősorban vidéken volt sikeres és népszerű, Pesten alig lépett fel. A megkeresett pénzre nem tudott vigyázni, ahogy megkapta gázsiját, rövid úton nyakára is hágott. Rendszeresen pénzzavarral küzdött. Fokozódó gyomorfekélye miatt egy idő múlva már nem tudott elég fellépést vállalni.

A húszas évek közepén azonban felcsillant egy lehetőség, amivel – úgy vélte - sok pénzt tudna keresni. Ebben az időben, a mutatványos világban Európa szerte tombolt a koplalási láz. Alapjában véve ez egy rém egyszerű mutatvány volt: valaki a nap 24 órájában egy üvegfalú szobában élt, olvasgatott, de igazából nem csinált mást, mint nem evett. A kíváncsi tömegek meg kívülről nézték, ahogy a delikvens bent éhezik. És a látványért még fizettek is!  Nem volt ez másképp a városligeti Vurstliban sem. 

A koplalás megkezdése előtt orvos vizsgálja Leót

Ekkoriban az özv. Fényes Mártonné vezette Panoptikumban éhezett a német Georg Lindeneck, aki úgy tervezte, hogy 47 napig fog koplalni.

Leó korábbi társa, Agrippa tanár, akinek akkoriban éppen jobb dolga nem akadt, felajánlotta az Angol Park vezetésének, hogy felveszi a versenyt Lindeneckkel: ő tovább fog éhezni, mint a konkurencia koplalója. Az Angol Park meglátva az akcióban rejlő üzleti és reklám lehetőséget, kapva kapott az alkalmon. Agrippa meg, hogy ne unatkozzon a hosszú koplalás alatt, rábeszélte régi ismerősét, az akkor éppen pénzhiánnyal küszködő Leót, hogy tartson vele. .

Leó és Agrippa arra vállalkoztak, hogy 50 napig koplalnak, és ezzel világbajnokok lesznek. Agrippa ekkor 67 éves volt. 

A két bátor koplaló május 15-én ünnepélyes keretek között bevonult az üvegkalitkába és „40 üveg Salvator-viz, 25 üveg Parádi és 15 üveg Selters-víz”, valamint tetemes mennyiségű cigaretta és több kötet olvasni való mellett megkezdték több hetes koplalásukat. Az Esti Kurír szerint „Nagyon szép, a koplalók szempontjából egészen fejedelmi lakosztályt kaptak. Egy hotelszoba-nagyságú üvegkalitka ez, két csillogó rézággyal, fogassal, mosdóval, íróasztallal, villanyfűtőtesttel, székekkel felszerelve. Kellemesebbet el sem tud képzelni az ember.” 

Leó szuggeráló szemei

Agrippa adta fel hamarabb. 20 nap éhezés után közölte, hogy nem bírja tovább, abbahagyja a koplalást. Impresszáriója tiltakozott és az előleg visszafizetését követelte. Agrippa maradt, állapota azonban tovább romlott, orvost kellett hívni hozzá. A vizsgálat után orvosi tanácsra kórházba akarták szállítani, de miközben a segítségre vártak, egyszerűen kiszökött az üvegkalitkából. és eltűnt mind családja, mind impresszáriója elől.

Leó magára maradt a koplalásban. Azonnal meglátta az üzleti lehetőséget és kérte, hogy a bevétel neki ígért 20%-át azonnal emeljék fel 50%-ra, különben ő is abbahagyja a koplalást. Impresszáriója azonban erről hallani sem akart. 

Leó tehát egyedül éhezett tovább, de nem jutott el a hőn áhított világcsúcsig: június 15-én, éppen 30 nappal az éhezés megkezdése után olyan rosszul lett, hogy az orvos betiltotta a mutatványt. Az Újság így számolt be történésekről: „….. kicsit még örült is, hogy kiszabadult. Meg kell vallani, a koplalást csak olyan alkalmi mesterségnek tartotta, nem tehetségéhez méltónak. Mert a polgári foglalkozása, mint már említettem, bűvész és telepatikus csodafenomén.”.

A sikertelen koplalási világcsúcs kísérlet után egyre betegebben továbbra is járta az országot bűvész trükkjeivel és „telepatikus fenomén” produkcióival.

1928. decemberében magányosan, szegényen gyomorfekélyben hunyt el a Rókus kórházban. 

Temetéséről a Magyarországi Artisták Országos Egyesülete gondoskodott.

Leó halálhíre  Az Est 1928. december 29-i számában

Néhány évvel halála után Leó neve ismét az újságok címlapjára került.

1931. szeptember 12-én, nem sokkal éjfél után bomba robbant a biatorbágyi viadukton. A robbanás következtében az éppen ott áthaladó bécsi gyors több kocsija kisiklott és a mélybe zuhant. Az utasok közül huszonketten életüket vesztették, tizenheten súlyosan megsérültek. A merénylet elkövetésével gyanúsított Matuska Szilvesztert pár héttel a merénylet után letartóztatták és előbb Ausztriában, majd Magyarországon bíróság elé állították.

Matuska vallomásában Leóra, a bűvészre hivatkozott. Állítása szerint az ő síron túli sugallatára és telepatikus befolyása alatt követte el a robbantást.  „Matuska igyekszik minél nagyobb jelentőséget tulajdonítani Leónak, mögéje bújik, mindent ráken, mindent vele magyaráz. Úgy tolja maga előtt, mint valami láthatatlan páncélt.” – írta a Kis Újság 1934. november 11-i számában. 

Ráadásul akadt egy tanú is, aki mint Leó régi ismerőse a tárgyaláson részletes vallomást is tett. Elmondta, hogy jó néhány évvel ezelőtt a New York kávéházban véletlenül találkozott Leóval, akinek társaságában ott ült Matuska Szilveszter. Állítása szerint ekkor Leó bemutatta neki, hogyan tudja szuggerálni Matuskát. Emlékezete szerint ezután még többször látta őket együtt. Később ezt a tanút vallomása hiteltelensége miatt a bíró kizárta a tárgyalásból. 

A bíróság végül figyelmen kívül hagyva védekezését, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Matuskát. 

Leó ezt követően néhány évig szólásmondásokban „élt” tovább. Ha azt mondták valakire, hogy Leója van, az annyit jelentett, hogy az illetőnek rossz szelleme, rossz tanácsadója van.