A FISCH CSALÁD – a varietétől a mozin át a ródlipályáig

A cikk az ADT felhasználásával készült

A mutatványosok közül jó néhányan több ”műfajban” is kipróbálták magukat. Volt, aki egyszerre akár 3-4 mutatványos üzemet is működtetett, de voltak olyanok, akik miután az egyik mutatvánnyal kudarcot vallottak, másikkal próbálkoztak. Ilyen volt a Fisch család, ahol apáról fiúra szált a családi üzlet, és akik a siker reményében több mindenbe belevágtak,

A családfő, Fisch Ferenc 1852-ben Bajorországban született, az 1870-es években telepedett le Budapesten. Neve a Városligetben 1885-ben bukkant fel, amikor a mai Széchenyi fürdő helyén kialakított mutatványos telep XXI. parcelláján  felállította „búvár” nevű mutatványát. Fischnek már ezt megelőzően volt egy utazó úszó és búvár csoportja, amellyel járta az országot. Erről a mutatványról annyit tudunk, hogy 1885. május-1-én, az Országos Általános Kiállítás megnyitásának napján a kikiáltó így invitálta a közönséget: „Csak csekély tiz krajcár a belépti, uraim és hölgyeim! Mi ez a csekély összeg, melyért legföljebb egy pohár rossz sört ihatik meg, a mitől tüdőgyulladást is kaphat az ember ilyen meleg időben, mi az ahhoz az élvezethez képest, mit itt benn láthatnak. Viz alá merülni látják itt az első magyar búvár-csapatot, mely a Tiszából kimentette a belefult huszárokat. Urrraim! ne mulasszák el az alkalmat. Csak csekély tiz krajcár. Tessenek belépni.”

Egy évvel később „ördögmalmot” szeretett volna működtetni, de kérelmét azért utasították el, mert a kiszemelt területtel a fővárosnak más tervei voltak. A kudarc nem szegte kedvét, a „búvár” helyén színház felépítésére kért és kapott engedélyt, mely 1888-ban meg is nyilt. Alacsony árai és érdekes műsorai miatt hamar népszerűvé vált. A jövőt azonban a varietében látta, ezért művészszínházát varieté színházzá alakította.

Közben 1889-ben magyar állampolgár lett, igaz, csak erősen törve, szinte alig beszélt magyarul. Varieté színházában egymást érték a látványos produkciók, szinte állandó telt házzal játszott, így szépen fokozatosan egyre tehetősebbé vált. 

Eleinte a Fisch Varieté kizárólag németül szórakoztatta a közönséget. A városi tanács törekvése azonban az volt, hogy a varietékben is magyar nyelven folyjanak az előadások, ezért felszólították Fischt, hogy változtasson a műsor-politikáján. Fisch némi vita után a döntést tudomásul vette, és az ezredéves kiállítás évében (1896) már szinte csak magyar nyelvű produkciókat láthatott a nagyérdemű közönség. Egyetlen énekessel, a német népdalokat éneklő Chorini Richárddal tehetett kivételt, ő továbbra is németül énekelhetett. A konkurenciával azonban Fisch nem tudott megbirkózni, a Galó György vezette Magyar Műszínkör néhány telekkel arrébb egyedülállóan látványos, magyar nyelvű műsorával egész egyszerűen elcsábította a közönségét, ezért aztán néhány évad alatt a Fisch Varieté a tönk szélére került.

Ezekben az években Fisch érdeklődése egyre inkább a kor izgalmas újdonsága, a mozgóképvetítés felé fordult. 1904-ben már volt mozgófénykép mutatványra engedélye, sőt több mozija is:  a Rottenbiller utcában, Óbudán a Kisfaludy Színházban, a Vörösmarty utcában és a Kálvária téren.  1907-ben, amikor színháza vészesen közeledett a csőd felé, váltott, Dénes (Sternberg) Dezső tervei alapján felépítette városligeti mozgóképszínházát, a későbbi Royal Vio-t. A kor elismert mozi-szakembere volt, 1908. márciusában a megalakuló Magyar Kinematográfusok Országos Szövetsége fővárosi választmányába is beválasztották.

Közben megnősült, feleségül vette Fuchs Erzsébetet. Három lányuk és két fiúk született, Matild, Anna, Henriette, Ferenc és Gyula. Matild 17 évesen, Anna 21 évesen elhunyt, Henriettet 1906-ban feleségül vette Heller Elek, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tisztviselője, császári és királyi tartalékos hadnagy. Heller így gyakorlatilag beházasodott a Vurstliba. Megalakulásától (1906) a Magyar Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesületének titkára volt. Apósa halála után, 1909-ben ő lett a Royal Vio mozi igazgatója. 1911-ben „átigazolt” a Hermina út túlsó oldalára, és az Angol Park tulajdonos-igazgatójának Meinhardt Court Frigyesnek a titkára lett. Ferenc 1910-ben, 17 évesen tüdőbajban hunyt el. Gyula 25 évesen megnősült, feleségül vette Bohner Ilonát, akitől egy fiúgyermekük született. A családi üzletet szülei halála után ő vitte tovább 

A vállalkozásaiban sikeres Fisch Ferenc családi élete maga volt a totális csőd. Kapcsolata feleségével Henriett lányuk házasságát követően megromlott. Az asszony titokban saját nevére íratta férje városligeti ingatlanait, és el is akart válni tőle. Házassága válságát Fisch rosszul kezelte, inni kezdett, részegen fenyegette családját.  Fuchs Erzsébet attól félve, hogy férje elissza a családi vagyont, mindent elkövetett, hogy gondnokság alá helyeztesse. Elme szakértőkkel beszámíthatatlannak nyilvánítatta, de az elmegyógyintézet elől Fisch Bécsbe szökött, ahol beszerzett olyan iratokat, melyek viszont teljes épelméjűségét igazolták. 1908 nyarán ráadásul kiderült, hogy felesége megcsalja.  Ittasan kérdőre akarta vonni az asszonyt, de a számonkérés rosszul sikerült, Fisch háromszor rálőtt feleségére, aki könnyebben megsérült. Letartóztatták, megindult ellene az eljárás. Azzal védekezett, hogy nem megölni akarta feleségét, hanem csak ráijeszteni. A történet happy enddel végződött. Fischné felkereste férjét a fogházban, ahol a házastársak kibékültek, az eljárást megszüntették.

A The Royal Vio mozi

 Fisch Ferenc már súlyos beteg volt, amikor ügyeit intéző felesége 1909. márciusában bérbe adta a mozi épületét a zürichi székhelyű The Royal Vio társaságnak, hogy ott „ …. szóbeli és ének valamint zene előadásokkal combinált vetített kép és mozgókép üzletet” működtessen. Kezdetben, a most már Royal Vio néven futó mozi jól ment, már májusban „szenzációs, különös és teljesen új műsorral” várta a nézőket „a Városliget legelőkelőbb mulatóhelye”, ám később minden rosszra fordult. Egy kisebb tűz után elmaradt a közönség, a bérlő néhány hónap múlva kiszállt az üzletből..

A The Royal Vio mozi kikiáltója

Alig egy évvel később Fisch Ferenc tüdőbajban elhunyt. Halála után özvegye működtette tovább a mozit. Az első világháború alatt átmenetileg nevet változtatott, Royal Vio helyett „Vilmos császár mozgó” néven vetítette folytatólagos előadásban az izgalmasabbnál izgalmasabb filmeket. Az egyik legkorszerűbb mozi volt a városban, az 1920-as évek elején meleg napokon „amerikai rendszerű hűtőkészülék hűsíti a nézőteret, kedvezőtlen idő esetén a födött csarnok alatt nyílik kellemes szórakozás” – számolt be a korabeli sajtó a városligeti mozi különlegességéről. E mellett Pest egyik legkedveltebb csengős mozija volt, ahol a sötétben egymásba feledkezett párokat a film vége előtt hangos csengő szó figyelmeztette, hogy ideje szétválniuk. „Kényelmes páholyok, Puha zsöllyék! Mielőtt az egyes képek befejeződnek, a nagyérdemű közönség villanycsengővel lesz figyelmeztetve, hogy nemsokára kivilágosodik” – invitáta a nézőket a mozi kikiáltója.

Az 1920-as mozirendelet azonban megakasztotta a Fisch család mozis kerrierjének teljes kibontakozását. A kormányrendelet a belügyminiszter hatáskörébe utalta az új moziengedélyek kiadását és a meglévők felülvizsgálatát. Engedélyt most már csak az kaphatott, „a ki legalább tíz év óta magyar állampolgár, feddhetlen életű és hazafias szempontból sem esik kifogás alá, huszonnégy éves elmúlt és korlátlan cselekvő képességgel rendelkezik.” Előnyben részesültek azok,  akik az állam gazdasági támogatásársa rászorultak, elsősorban hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák, továbba szolgálaton kívüli közalkalmazottak. 

Ehhez képest az új moziengedélyesek között számos olyan egyesület is szerepelt, amelyeknek semmi közük nem volt fenti csoportok egyikéhez sem, sőt volt olyan, amelyik már akkor kedvezményezett volt, mikor még meg sem alakult. A már kiadott moziengedélyek revíziója során özvegy Fish Ferencné engedélyét is megvonták, a Royal Vio üzemeltetési lehetőségét a Társadalmi Egyesületek Szövetsége kapta. Ám a szövetségnek a mozi üzemeltetés terén semmiféle képesítése, hozzáértése nem volt, így nem tudta azt eredményesen üzemeltetni. Jellemző, hogy a fénykorában premier mozinak számító, naponta 5-6 vetítést tartó Royal Vio 1926-ban az általános érdektelenség miatt csak hetenként kétszer, szombaton és vasárnap tartott előadást. A TESz, miután belátta, hogy a mozi működtetése meghaladta erejét és így nem tudta azt hasznot hajtó vállalkozássá alakítani, átadta azt kezelésre a Projectograph R. T.-nek, amely 1927 június végéig kezelte, úgy, hogy a bruttó jövedelem bizonyos százalékát a TESz kapta. Közben Fischné mindent elkövetett, hogy moziját visszakapja. Beadványokat készített, támogatókat keresett. Bródy Ernő nemzetgyűlési képviselőben meg is találta, aki 1921. június 6-án a nemzetgyűlésben felszólalt az igazságtalan mozirendelet ellen és a régi mozisok, közöttük kiemelten özv. Fisch Ferencné védelmében. 

A belügyminisztérium végül 1927-ben revízió alá vette rendeletét, és az elsők között adta visszaadta özvegy Fisch Ferencnének moziengedélyét, azzal a kikötéssel, hogy a Royal Vio mozi nyereségéből fizessen bizonyos százalékot a TESz-nek. 

Idős édesanyjától az 1930-as évek elejétől fia, Gyula vette át a mozi üzemeltetését. Fisch Gyula az I. világháborúban katonaként szolgált, számos ütközetben részt vett, bátorságáért több kitüntetést kapott. Jóval leszerelése után  1941-ben „az ellenforradalom idején tanúsított bátor magatartásáért” megkapta a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetést is. 

Fisch Gyula a kor igényeinek megfelelően hangos filmes mozivá alakította a Royal Vio-t, ennek ellenére a mozi lassan, de biztosan tönkre ment. Ebben minden bizonnyal nem kis szerepet játszott a Vurstli erre az időre datálódó jelentős hanyatlása is. 

Fisch a lehetőségekhez képest megpróbálta hasznosítani az épületet. Egy ideig itt működött a motoros halálkatlan nevű látványosság, és bár 1934-ben kisebb baleset történt, amikor az egyik páholy díszítése  és vakolata mintegy 3 m magasról ráesett az ott ülő nézőkre, az Újság 1935. április 19-i száma újjongva számolt be arról, hogy a megszűnt mozi épületében hamarosan megnyílik  a Városligeti Varieté. Igazgatójának, Árvai Rezsőnek (későbbi cirkusz igazgató) „hozzáértése, ízlése, tehetsége biztosítja, hogy a ligeti varietében a legkülönb magyar és külföldi artisták fognak szerepléshez jutni. Az uj variété már most az ünnepnapokon megnyit és hetenként uj műsort mutat be, hogy a közönség tavaszszal és nyáron hozzájuthasson kedves szórakozásához.” Miután a Varieté is becsődölt, Fisch Gyula az épületet bérbe adta a „láthatatlanná tevő készülék”  bemutatóira, ám egy gondatlanul eldobott égő cigaretta miatt tűz támadt a kis színpadon és lángra gyulladt a helyiség. Az épületet végül 1938-ban lebontották.

A Royal Vio hűlt helyén Fisch felépített egy un. nyolcas ródlipálya látványosságot, üzemeltetésére egy KFT-t is alapított.

Ródli pálya 1937-ben

Még 1935-ben, amikor a Royal Vio mozi már a végét járta, Fisch Gyula úgy gondolta, hogy a megszűnő mozi engedélyét felhasználva megpályázza a Margit körúton épülő félben lévő új mozi (volt Május 1. mozi, ma Áttrium színház) üzemeltetését. Első pályázatát a belügyminiszter személyi összeférhetetlenség miatt azért utasította el, mert Fisch egyik társa már egy másik mozi üzemeltetésében is érdekelt volt. Fisch ekkor új társat keresett és dr. Nadasy Imre volt országos rendőr-főkapitány személyében talált is. Ezt a pályázatot már támogatta a belügyminiszter, ám Nadasy hirtelen halála miatt ezt a terv is kútba esett. 

1938-ban szörnyű családi tragédi tette nehézzé Fisch Gyula életét. Október közepén 17 éves fia eltűnt otthonról. Búcsúlevele rejtélyes és lakonikusan rövid volt: „Kedves Szüleim! Ne haragudjanak rám, így nem tudok tovább élni. Eltűnök! Arra kérem drága szüléimét, ne is kutassanak utánam. Új életet kezdek …” Bár táskáját és néhány ruhadarabját a rendőrség még eltűnése napján megtalálta a Margit hídon, szülei sokáig reménykedtek abban, hogy nem ölte magát a Dunába. Két hét múlva azonban bebizonyosodott: ifjabb Fisch Gyula öngyilkos lett. 

Az 1940-es évek elején Fisch Gyula nevét Felkaira magyarosította

A ródlipálya üzemeltetése mellett jelentős szerepet vállalt  a Magyarországi Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesületében, 1940-ben a szervezet elnökhelyettesévé választották. Hosszas betegeskedés után 49 éves korában, 1943. december 1-én húnyt el. Halála után egy évvel a ródlipálya KFT felszámolta magát, az üzemeltetés feladatait özvegye vette át. A ródli még az 50-es évek elején is működött, egy korabeli jegyzőkönyv tanúsága szerint a hatóság számos szabálytalanság kiküszöbölésére szólította fel özv. Felkainét. A ródlinak és a Felkai (Fisch) család muttaványos életének a Vidámpark létrejötte vetett véget

-----------------------

Szolgálati közlemény
Úgy tűnik az Arcanum egyre közelebb van a kitűzött végcélhoz az (elérhető) összes magyar nyelvű lap digitalizálásához.
Folyamatos az archiválás, ezzel párhuzamosan a kiadványok felkutatása is zajlik. Azokat az újságokat, éfolyamokat és lapszámokat szereténk megtalálni, amelyek az adatbázisban hiányosak vagy egyáltalán nem léteznek. Intézmények, kiadók és magánszemélyek is jelentkezhetnek, akik a gyűjteményekért cserébe előfizetést kapnak.
További részletek: https://www.arcanum.com/hu/adt/felhivas/


Megjegyzések